Macbeth: hadvezérből skót király

A történeti források hiányossága miatt Anglia 11. századi történelméről igen keveset tudunk biztosan. A valóság feltárása sokszor nemcsak a forráshiány miatt nehéz feladat, hanem a hagyomány és a történeti hűség összefonódása miatt is. Kiváló példa erre Macbeth személye, akinek neve a laikusok előtt talán teljesen a feledés homályába veszett volna, ha William Shakespeare angol író nem teszi egyik műve főszereplőjévé.

Macbeth, a MacAlpin dinasztia egyik leányági leszármazottja, a 11. század első felében I. Duncan skót király hadseregében szolgált hadvezérként. A számtalan gúnynévvel illetett hadvezér kegyetlen intézkedései miatt nemcsak a nép, hanem a nemesség körében is csekély népszerűségnek örvendett.

Noha a Duncan és Macbeth közötti konfliktus teljes okát és körülményeit nem ismerjük, valószínűsíthető, hogy trónörökléssel kapcsolatos nézeteltérések miatt váltak halálos ellenségekké. I. Duncan király ugyanis jogtalanul bitorolta a MacAlpinok skót trónját.

Macbeth azonban, – Shakespeare tragédiájával ellentétben -, nem orvgyilkosságot követett el a mit sem sejtő Duncannal szemben, hanem 1040. augusztus 14-én nyílt ütközetben, a skóciai Elginnél győzte le az uralkodót, majd végzett is vele. Ezt követően Macbeth elfoglalta a megüresedett trónszéket, amit haláláig meg is tartott.

Macbeth uralkodása relatíve jólétet, békét és nyugalmat hozott Skóciának. Az egymással konfliktusban álló skót területeket egyesítette, és igyekezett törvények által szavatolt rendet biztosítani országában.

Az 52 éves Macbeth végül ugyanúgy kard által veszett el, mint 17 évvel korábban halálos ellensége, I. Duncan. Macbeth volt az utolsó skót király, akit Iona szent szigetén temettek el.