Az első néprádió, azaz a „Goebbels-száj”

A náci Németországban nemcsak Leni Riefenstahl filmjeit, hanem a rádiót is a hatékony tömegbefolyásolás szolgálatába állították. Goebbels a következőket mondta ezzel kapcsolatban: „Nem csinálunk nagy titkot abból, hogy a rádiót saját szolgálatunkba állítjuk. A rádiót a legmodernebb és a leghatékonyabb propaganda eszköznek tartom, ami csak létezik.”

A német politika felvállalta, hogy a lakosság körében egy kisebb és olcsóbb rádiót hoz forgalomba – ez lett a néprádió. A kicsi, fekete rádió körül hirtelen vásárlási láz alakult ki, hiszen más rádiókkal szemben, amelyekért dupla árat is elkértek, ez csak 76 birodalmi márkába került. A 10. berlini rádiókiállítás első két napján már több mint 100 ezer néprádió vagy ahogyan a köznyelv emlegette „Goebbels-száj” kelt el. Hivatalosan ez volt a VE 301, amiből a 301 Hitler kancellári hivatalbalépésének időpontjára emlékeztetett, tehát 1933. január 30-ra.

1933-ban négy millió, a második világháború végén pedig már 11 millió ember hallgatta naponta. A Volkswagen mellett ez számított a második német gazdasági csodának, hiszen rengeteget adtak el belőle. A VE 301 a világháború után ugyan funkcióját vesztette, azonban a műgyűjtők napjainkban még mindig élénken érdeklődnek a kis fekete bakelitdarab után.