Petra, a sziklaváros

1812. augusztus 22-én a svájci származású utazó, Johann Ludwig Burckhardt egy véletlen folytán felfedezte a Jordánia területén található Petrát. Burckhardt éppen Szíriából az egyiptomi Kairó felé tartott, amikor a Holt-tenger vidékén tudomást szerzett arról, hogy az ún. „Mózes völgyében” egy nekropolisz romjai bújnak meg.

Követve fiatal vezetőjét a keskeny sziklahasadékokban, Burckhardt előtt egy csodálatos és évszázadok óta érintetlen város látványa tárult fel. Az első épület, amit megpillantott, a halványvörös Fáraó Kincsesháza volt. A mintegy 30 méter magas épület – a nevével ellentétben – azonban sziklasírként funkcionált.

Aztán jött az ötezer ember befogadására alkalmas római színház, majd az urnatemető és a palotasírok. Egy oszlopos út vezetett a város központjába, amit a különböző romokon kívül a Temenosz-kapu és az Ed-Deir (jelentése: kolostor) sírtemplom szegélyezett.

Petra nemcsak Burckhardtot nyűgözte le, hanem a felfedezés után mintegy 100 évvel Thomas Edward Lawrence-t, másnéven Arábiai Lawrence-t is. „Petra a világ legcsodálatosabb helye….Míg ide nem érkezel, addig tulajdonképpen fogalmad sincs, hogy milyen Petra, hiszen nincs rá szó…”

Petra ma a Közel-Kelet legnépszerűbb turistalátványosságai közé tartozik. A sziklaváros, amely az 1930-as évek óta fogadja az odalátogatókat, az elmúlt tíz évben még népszerűbb hely lett. A Jordániai Turisztikai Hivatal szerint 2000-ben a turisták száma elérte az 1 milliót. A sziklaváros értékét az is tökéletesen példázza, hogy az UNESCO 1985-ben a világörökség részévé nyilvánította.