Kalákában újulnak a székelyföldi borvízfürdők

A turisták elsősorban a nagy történelmi múlttal rendelkező, kiépített borvízfürdőket keresik fel, úgy mint Tusnádfürdő, Bálványosfürdő, Homoródfürdő, Borszék, vagy Szelykefürdő.

Orbán Balázs a 19. század végén kiadott Székelyföld leírása című munkájában Tusnádfürdőről így ír: „… sorban alig néhány lépésnyire közel nyolcz forrás buzog fel, melyekből négy fürdővé van idomítva, míg a másik négy ivásra használtatik. A fürdők közvetlenül egymás közelében vannak, mégis azok vize alkatrészben, de főként hőmérsékletben tökéletesen különbözik …”

Egykor vulkánok pöfögtek itt

Honnan a vidék ásványvizekben, mofettákban (száraz kén, szén-dioxid gázfeltörés) eme mérhetetlen gazdagsága?

A Kárpátokban egy, a világon igen ritkának számító geológiai jelenség figyelhető meg: a vulkánosság a hegylánc vonulata mentén délkelet felé fiatalodik. A jelenség annak tulajdonítható, hogy a földtörténet során a két egymás felé közeledő lemez szegélye mintegy ollószerűen, időben elcsúszva zárult; így a szubdukció és az ahhoz kapcsolódó vulkánosság is időben eltolódott.

Ezt bizonyítja, hogy míg a Kárpátok és előterének nyugati felében lévő vulkáni vonulatok – Börzsöny, Cserhát, Mátra, Közép-Szlovákia – tűzhányói mintegy 11-16 millió évvel ezelőtt működtek, a keletebbre húzódó Eperjes-Tokaji-hegység, Vihorlát, Radnai- és Borgói-havasok szubvulkáni területei csak később, 9-14 millió éve keletkeztek.

A Kelemen-havasokban, ahol a Kárpátok vulkáni vonulatának legmagasabb pontja, a jégkorszaki eljegesedés nyomait is magán viselő, 2102 méter magas Pietrosz található, a vulkáni tevékenység 6-9 millió évvel ezelőtt zajlott.

A vulkáni vonulatot délen záró Hargita és Csomád hegységben a vulkáni tevékenység föltörténetileg szinte tegnap, alig 35-40 ezer éve ért véget, ezért az utóvulkáni működés számos formája, – több ezer ásványvízforrás, mofetta, viszonylag ép vulkáni forma (vulkáni kúpok, lávadómok, kráterek) -, ma is megfigyelhető a területen:. Ez utóbbiak közül talán a legismertebb a védelem alatt álló, szinte szabályos kör alakú Szent-Anna tó és a Mohos-láp kettős krátere.

Kalákákban újulnak meg a kis, népi fürdők

A gazadag ásványvízforrásokra épülő, jelentősebb, kiépített fürdők mellett jóval kevésbé ismertek a falvak határában lévő kis, népi fürdők, mofetták. Ezek többnyire egy-egy ásott gödörből, kideszkázott medencéből, esetleg egy-egy kis építményből állnak/álltak, de legtöbbjük már eltemetődött.

Némelyik nyoma még fellelhető, ám egy ideje felveri őket a gaz, és lassan az enyészeté lesznek. A kis fürdők létéről elsősorban a szájhagyomány útján tudnak a környékbeliek, és ahogy kihalnak az öregek, akik használták és gondozták őket, úgy merülnek lassan a feledés homályába ezek a jótékony hatású helyek. Ezt a folyamatot kívánja megállítani egy 2001-ben indult civil kezdeményezés – eddig úgy tűnik sikeresen.

Tájba illő illemhely Sószékfürdőn

„A kis fürdők, mofetták felújításának ötlete tulajdonképpen a Csomád-Bálványos Régió fejlesztési stratégiájának elkészítésekor merült fel” – avat be a kezdetekbe Herczeg Ágnes tájépítész, az Ars Topia Alapítvány programfelelőse. A térség adottságainak felmérésekor egyértelművé vált, hogy a legnagyobb értéke a gyógyvíz.

Az első fürdőt, a Nyírfürdőt, Lázárfalva határában 2001-ben újították fel. „A fürdőépítéshez a hagyományos székely közösségi munkaformát, a kalákát választottuk. Ennek előnye, hogy egyrészt kis tőkéből sok minden megvalósítható, másrészt jelentős közösségteremtő és szemléletformáló erővel is bír. A kalákában az a szép, hogy mindenki a tudásához, képességéhez és szabadidejéhez mérten annyit ad bele, amennyit tud: ki kétkezi munkával, ki szekérrel-traktorral, étellel, szálással vagy pénzzel segíti a munkát” – teszi hozzá az alapítvány programfelelőse.

A tíz napos kalákák alatt újjáéled egy-egy fürdő fából készült ülő medencével, öltözővel. A medence közelében általában kialakítanak pihenőhelyet is paddal, asztallal, szemetesekkel; valamint irányjelző táblákat és a forrás jótékony hatásáról leírásokat is kihelyeznek. Ezeken túl szakrális helyet is létrehoznak, amely többnyire egy fakeresztet vagy egy fűzkápolnát jelent. A felújítás során a népi építészet motívumait használják fel mind a fafaragásban, mind a táblák díszítésében. A kaláka, a fürdő felszentelésével és zenés táncos ünneppel zárul, amely sok helyen faluünneppé vált.

Az elmúlt hat év során számos fürdő újult meg az Ars Topia Alapítvány jóvoltából. A lázárfalvi után, 2002-ben Tusnádon a Nádas-fürdő, a következő évben Csíkkozmáson a Sószékfürdő, 2004-ben Sóskútfürdő Kászonújfalu határában, tavaly pedig a csíkszentkirályi Borsáros fürdő, valamint a csíkcsobodfalvi Kerekeger feredő született újjá.

Idén ismét több helyszínen folytak kalákák: Firtosváralján-Pálfalván-Énlakán egy kilátó épült, Csíksomlyón a Barátok feredője, Homoródkarácsonyfalván a Dungó fürdő újult meg, Lázárfalván pedig egy régi malomtanyát csinosítottak ki.

Csíkkozmási Sószékfürdő

Elegendő helyi kezdeményezés nélkül nem sok értelme lenne…

A munkálatok tervezését és a kalákák lebonyolítását az Ars Topia Alapítvány, a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda, a Csíki Természetvédő és Természetjáró Egyesület, a Polgár-Társ Alapítvány, a Kós Károly Egyesülés tagjai valamint önkéntes építészek és tájépítészek végzik. A kalákás csapat összetétele igen sokrétű: zömmel Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból és Magyarországból érkeznek fiatalok, de csatlakoztak már nyugat-európai önkéntesek is. A szervezők fontosnak tartják, hogy a fürdők közelében lévő falvakból is sokan részt vegyenek a munkálatokban. Tulajdonképpen ez a kaláka-mozgalom nem titkolt célja: felhívni a helybéliek figyelmét környezetük természeti és építészeti értékeire.

Helyi kezdeményezés és együttműködés nélkül a fürdőfelújításoknak hosszú távon nem sok értelme lenne, hiszen a helyiek közül kerülnek ki azok, akik majd a későbbiekben karbantartják a fürdőt és a környékét. „A kalákákkal csak egy esélyt adunk a helyieknek, hogy élnek-e vele, és hogyan, az már rajtuk múlik” – hangsúlyozza Herczeg Ágnes. Ezek a kis fürdők ugyanis megteremthetik az alapját egy kis léptékű falusi turizmusnak, amely hosszú távon jövedelem-kiegészítést biztosíthat az ottélőknek.

Csíksomlyó: Barátok feredője

A helyi kezdeményezésre jó példa az idei csíksomlyói kaláka. Mivel a Barátok feredőjének a felújítása az eddigiekhez viszonyítva nagyméretű beruházás volt, a kaláka tíz napja alatt nem sikerült befejezni a fürdőépület felújítását és a tereprendezést.

„Inkább sikerként, mint kudarcként éltük meg, hogy befejezetlenül maradt a fürdő, ugyanis a kaláka után a helyiek maguk fogtak össze és fejezték be azt. Most úgy látjuk, elég erős a helyi akarat a fürdő hosszú távú fenntartásához.”

A mozgalom sikerét jelzi az is, hogy egyre több, – a szervezők erejét már meghaladó -, meghívást, felkérést kapnak ilyen jellegű munkákra.

Már 27 kilométer bicikli út is épült

A fürdőépítés valójában egy komplex régiófejlesztés része. A Csomád-Bálványos Régió Fejlesztési Terv részeként felújított fürdők ösztönözték az erdélyi Polgár-Társ Alapítvány elnökét, Potozky Lászlót, hogy létrehozza a kerékpáros Borvízutat. Az eddig 27 kilométeren kiépült – töltésen, erdei ösvényeken, szekérutakon vezető – kerékpárút Csíkszeredától Sószékfürdig több értékes borvízforrást érint.

Szintén a borvízhez kapcsolódik, a Tusnádon 2005-ben megnyílt Borvíz Múzeum is, amelynek hangulatos kiállítása számos érdekes információval szolgál a terület geológiájával, természeti értékeivel és – mint neve is mutatja – borvizeivel kapcsolatban.

A program keretében egy maga nemében igazán hiánypótló könyv is megjelent Székelyföldi fürdők és gyógyhelyek címmel. A könyv nemcsak részletes áttekintést nyújt Székelyföld geológiájáról, de a kaláka mozgalomról és a borvizekre épült fürdőhelyek történetéről is sok érdekességet megtudhatunk belőle.

A tusnádi Borvízmúzeum