Várépítés kizárólag középkori eszközökkel

Elég lenne csak Magyarországon körbenézni, hogy egy pillanat alatt megállapítsuk: nemcsak a tudományos érdeklődés fordít egyre nagyobb figyelmet a középkornak, hanem immár a szélesebb közönség is egyre többször keresi fel hazánkban azokat a várakat vagy várromokat, amelyek köré a helyi szervezetek középkori lovagi napokat szerveznek. A műemlékek hazai rekonstrukciójára egyelőre nem sok pénz jut, egy francia amatőr régész ötlete azonban forintmilliókat hozhat a hazai követőknek – amennyiben lennének ilyenek.

Várépítés kizárólag középkori eszközökkel

Michel Guyot tulajdonképpen csak gyerekkori álmát valósítja meg: homokvár helyett most palánkvárat épít a burgundiai erdő közepén – igaz valamivel nagyobb méretben. Az amatőr régész, aki egyébként Franciaország Yonne megyéjében már egy másik várat is magáénak tudhat, régóta tervezte, hogy felépít egy másik erődöt. Csakhogy nem modern erőgépekkel, emelőkkel és légkalapáccsal, nem nagyüzemben gyártott szorítókkal, cementtel vagy éppen hatalmas csavarokkal, hanem kizárólag olyan eszközök segítségével, amelyek a középkorban is léteztek.

Guyot nem egy régi vár rekonstrukciójába fogott majd’ tíz évvel ezelőtt, hanem kifejezetten e célra a francia műemlékvédelmi hivatal főépítészével egy „vadonatúj” középkori várat terveztetett, hogy aztán azt időt nem kímélve, közel negyed század alatt felépítse. Noha Guedelon vára minden valószínűség szerint csak 2023 körül fog állni, a középkorban azért ennél gyorsabban is fel tudtak építeni egy palánkvárat. Akkoriban jó tempóban három év alatt felhúztak egy várat – Guyot és ötven „középkori” munkása viszont 1997 és 2023 között, több mint negyedévszázadot adott magának a vár megépítésére.

Mindent a korhűség jegyében

A korhű jelmezekben, valamint korabeli eszközökkel és módszerekkel épített várnak jelenleg egyharmada készült el. A munkálatokat egy háromtagú kuratórium ellenőrzi, amelynek neves művészettörténészek, műemlékvédelmi szakemberek és régészek a tagjai.

Az ötletgazda Guyot kezdetben még állami támogatásért kopogtatott, amit meg is kapott 1997-ben, ám azóta sokat változott a világ. Az évente csaknem 250 ezer látogató belépőjéből minden további nélkül finanszírozható a munkálatok folytatása, állami támogatás Guedelon várának építéséhez immáron nem szükséges.

A turistáknak és iskolás csoportokat idegenvezetők kísérik végig a váron, a séta során a legapróbb építészeti rejtelmekbe is bevezetik az érdeklődőket. A várban a legegyszerűbb lépcsőt is úgy tervezték, ahogy azt a középkorban a legprofibb tervezők elképzelhették.

A csigalépcső az óramutató járásával megegyező irányban fordul, aminek következtében a várat ostromlóknak fegyvereiket át kellett tenniük a bal kezükbe. A lépcső végén egy különlegesen magas lépcsőfok megmászásához szintén le kellett csatolni a fegyvereket, végül pedig a vár belsejébe való bejutás igen alacsony ajtón keresztül történhetett. Az ajtón átbújó támadókat a túloldalon már a védők bárdjai várták.

A lelkes várépítők a szomszédos kőfejtőből kézi erővel kibányászott köveket kalapáccsal és egyszerű vésővel dolgozzák fel, így egy komolyabb darabbal akár nyolc napot is eltöltenek. Természetesen az emelőszerkezetek is középkoriak: egy munkás beszáll egy mókuskerékhez hasonlító szerkezetbe, majd futni kezd, hogy a kerékhez erősített mechanikus emelőszerkezet révén a magasba juttassa a köveket. Modern gépek nélkül, kizárólag emberi erő felhasználásával is képesek vagyunk ugyanis 600 kilogrammnyi követ a magasba emelni, ami már önmaga is egy csoda.

Az építkezés vezetője szerint egy vár megépítéséhez valódi szakemberekre volt szükség. Azok a források, amelyek arról számolnak be, hogy a falu népe is segédkezett egy-egy vár megépítésében, elsősorban az építési anyagok fuvarozására, vagy kevés szakértelmet kívánó munkákra vonatkozhattak.

„Kísérleti régészet”

Thomas Bitterli, a Schweizerischer Burgverein (Svájci Várak Egyesülete) szakértője a német Spiegel Online-nak nyilatkozva kifejtette: a középkorból igen kevés írott forrás maradt fenn arra vonatkozóan, hogy miként is építhették fel a várakat. Először a 16. században kezdtek komolyabb építési szerződéseket kötni, a korábbi időkről elsősorban a ránk maradt képek mesélnek.

Pontosan ezekhez fordultak egyébként Guyot-ék is: középkori metszeteket tanulmányozva állították össze azon eszközök listáját, amelyeket autentikusnak nyilvánítottak, és amelyek segítségével építik a várukat.

A régészet ezen új vállfaja, amelyet egyébként kísérleti régészetnek neveztek el, komoly tudományos relevanciával is bír. A háromtagú felügyelő bizottság művészettörténész tagja, Nicolas Reveyron a Spiegel Online-nak példaként említette, hogy eddig csak feltételezéseik voltak arról, hogy vajon hogyan is óvhatták meg a tél elől a félkész építményeket. Guedelon várának megépítése bizonyította, hogy nem szalmával fedték be a félkész részeket, hanem bizony háziállatok trágyájával, amely sokkal jobban védte a hó és a fagy elől a várfalakat, mint a szalma.