Egy fájdalmas haláltusa krónikája

Az 1953 áprilisában ENSZ főtitkárává választott svéd diplomatának, Dag Hammerskjöldnek 1960-ban – a közel-keleti gondok mellett – az afrikai térségben is komoly problémákkal kellett megküzdenie. Az őslakos afrikaiak és a gyarmattartó belgák között kirobbanó kongói válság egyre nagyobb méreteket öltött, és a kialakult helyzetet csak tovább súlyosbította a kongói polgáháború kitörése. A világszervezet minden eszközével igyekezett a rengeteg áldozatot követelő véres indulatokat lecsillapítani és a térség konfliktusait megoldani.

A kongói Kinshasában tartózkodó főtitkár 1961. szeptember 17-én úgy döntött, hogy az Albertina nevű DC-6B fedélzetén a zambiai Ndolába repül. Az utazás legfőbb célja az volt, hogy a Kongón belül, Katanga elszakadásáért fanatikusan küzdő Csombéval találkozzon és – az európai hatalmak elképzeléseinek megfelelő módon – pozitív irányba terelje szakadár politikáját.

A Csombe-Hammerskjöld találkozó azonban sohasem jött létre: 1961. szeptember 18-án a 47 éves ENSZ főtitkár és küldöttsége halálos kimenetelű repülőgép-szerencsétlenséget szenvedett a zambiai Ndolában. A repülőgép roncsait a reptértől mintegy 14 kilométernyire fekvő erdőben találták meg.

A gép hiába oldotta ki kerekeit és készült a leszállásra, a repülőtér felett elhaladva, egy erdőrészt letarolva a fák között landolt. A hat fős személyzet és a nyolc tagú küldöttség életét vesztette. Tizenkét embert a gépben szénné égve találtak meg, egy biztonsági tisztet és Hammerskjöldöt pedig a szabadban. A főtitkár belső sérülései következtében halt meg és a szakértők a keze között talált fűcsomóból arra következtettek, hogy fájdalmas haláltusán mehetett keresztül.

Az Afrikában békemissziót folytató és ott halálos balesetet szenvedő Dag Hammarskjöld 1961 őszén becsületes és áldozatos munkája elismeréseképpen posztumusz Nobel-békedíjban részesült.