Az első gyalogosátkelő felfestése

1949. szeptember 19-én Genfben festették fel a világ első gyalogosátkelőjét, ami lehetővé tette a gyalogosok biztonságos átkelését az utca egyik oldaláról a másikra.
Noha a kereket már az ókorban feltalálták, és kézzel vagy állati erővel vontatható kocsit is készítettek, több ezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy úgynevezett „önműködő” járművet hozzanak létre. A 19. századi technikai fejlődés azonban forradalmasította a közlekedést.
A mai autók elődje az 1800-as évek végén Németországban született meg elsőként. 1886-ban Karl Benz megalkotta az első benzinnel működő „gépjárművet”, amit a felesége két évvel később Mannheim és Pforzheim között ki is próbált. Útközben azonban elfogyott az üzemanyag és a hozzá való kemikáliát csak a gyógyszertárban tudta beszerezni. ågy a wieslochi városi patika lett a világ első töltőállomása.
Az 1900-as évek elején már számtalan autómárka képviseltette magát a piacon. Az olyan nagy autógyárak, mint a Peugeot, a Ford vagy a Bugatti egyre nagyobb mennyiségben és egyre színvonalasabb járművekkel kecsegtették a fizetőképes vásárlókat. Míg 1900-ban a világ összes autógyártója 4192 autót állított elő, addig 1960-ban már majdnem 13 millió darab gördült le a szalagokról. Az autók számának rohamos növekedése és az utakon való megjelenése azonban komoly problémákat vetett fel. Azon túlmenően, hogy jó minőségű utak építése, illetve a meglévők felújítása vált szükségessé, a gyalogosok biztonságos közlekedését is szavatolni kellett.
Az átkelő gyalogosok épségét szolgáló zebra gondolata először az 1949. augusztus 23. és szeptember 19. között, Genfben megrendezett közlekedési konferencián merült fel. Itt döntöttek arról, hogy az utakat, közlekedést segítő táblákkal és felfestésekkel látják el. Ennek a szándéknak a jegyében 1949. szeptember 19-én Genfben felfestették a világ első gyalogos átkelőjét, azaz zebráját.
Annak ellenére, hogy a zebrák ma már a mindennapos közlekedésünk elhagyhatatlan részei, 57 évvel ezelőtt ez nem volt annyira evidens. Még a fejlettebb nyugati országokban is, mint például Anglia vagy az NSZK, a genfi példát követően csak évekkel később vezették be a gyalogosátkelők használatát.