Freisingi Ottó, a kritikus történetíró

Feltételezhetően 1122-ben, Bécs környékén született a Babenberg-házból származó III. Lipót herceg fiaként Freisingi Ottó, a középkor egyik leghíresebb történetírója. Az I. (Barbarossa) Frigyes német-római császárral is rokonságban álló ifjú Párizsban képezte magát, majd 26 évesen onnan hazatérve – részben családi kapcsolatainak köszönhetően – a néhány évvel korábban cisztercita szerzetessé vált Ottót Freising városának püspökévé emelték.

Freisingi Ottó, azonban nem egyházi személyként, hanem történetíróként szerzett magának hírnevet. A többkötetes világkrónikája mellett I. Frigyes császár tetteit is írásba foglalta. Az utóbbi azért is különösen értékes számunkra, mert a püspöknek a korabeli Magyarországról alkotott képe is feltárul előttünk.

A krónikás 1147-ben, II. Géza királyunk uralkodása idején járt Magyarországon, ahol rendkívül sok rossz tapasztalatot szerzett, és vetett papírra a magyarokkal kapcsolatban. „… a magyarok visszataszító külsejűek, mélyen ülő szemeik vannak, termetük alacsony, erkölcsükben és nyelvükben pedig annyira barbárok…, hogy joggal lehet kárhoztatni a szerencse szeszélyét, vagy inkább csodálni az Isten türelmét, amiért martalékul hagyta ezt az oly szép földet az emberiség szörnyetegeinek, akiket még embernek sem nevezhetek.” – írta Freisingi.

Freising püspöke 1158. szeptember 22-én, 46 éves korában a franciaországi morimondi cisztercita kolostorban halt meg. Ott is temették el, a történelem viharaiban a földi maradványainak azonban nyoma veszett.