Luxus gőzhajóból úszó egyetem

Az Atlanti-óceánt elsőként 1819-ben szelte át gőzhajó, az 1830-as évek végétől pedig általánossá vált a transzatlanti gőzhajózás. Ezt követően sorra épültek a gőzhajók, melyek közül a „Queen Elizabeth” volt a leghíresebb. A skóciai John Brown & Company Shipbuilding and Engineering hajógyár 1938. szeptember 27-én bocsátotta vízre a VI. György angol király felesége után elnevezett utasszállító hajót.

Az utasszállítónak azonban az első igazi hosszabb útjára mintegy másfél évig még várnia kellett. Csak 1940 márciusában, a második világháború alatt futhatott ki a Clyde-öbölböl, a cél pedig New York, majd onnan tovább Ausztrália volt. A háborús időkben a „Queen Elizabeth”-et – eredeti funkciójával ellentétben – nem utasszállítóként, hanem katonai csapatszállítóként használták. A vízen az egyik legbiztonságosabb járműnek számító gőzhajó kivételes gyorsasága miatt a német búvárhajók elől szükség esetén viszonylag könnyen el tudott menekülni, ezért nem kellett konvojban hajóznia.

A háború után azonban a 761 kabinos, 2283 ember szállítására alkalmas hajó évtizedekig utasszállítóként funkcionált. Miután 1969-ben a Queen Elizabeth”-et kivonták a transzatlanti forgalomból, Seawise University néven Hongkongban “úszó” egyetemet rendeztek be rajta.

1972. január 9-én egy szerencsétlen tűzeset következtében a hajó olyan súlyosan károsodott, hogy a továbbiakban használhatatlanná vált. Így ért véget a 20. század egyik legnagyobb luxus hajójának csillogó pályafutása.