Tömegsírra bukkantak

Az 1900-as évek elején 14 hektáron megkezdték a bautzeni börtön építésének munkálatait. A 692 férőhelyes szászországi börtön nemcsak építészetileg volt figyelemreméltó alkotás, hanem a legmodernebb börtönök egyike is volt.

A „sárga nyomorúság” néven emlegetett börtön a nemzetiszocializmus időszakában bőven megtelt politikai okokból fogvatartottakkal, melyek között olyan prominens személy is helyet kapott, mint Ernst Thälmann, a Német Kommunista Párt vezéralakja.

A második világháború után azonban az addig jobboldal által fenntartott intézmény a baloldal kezébe került. A szovjet megszállási zónába eső bautzeni börtön a 4-es számú speciális láger néven internálótáborként működött tovább, ahová a szovjetek bírósági végzés nélkül azokat a németeket küldték, akikkel szemben felmerült a gyanú, hogy összejátszottak a náci rezsimmel.

Az időközben kibővített, de még így is csak 1100 elítélt befogadására alkalmas börtönben 5000-7000 embert, köztük számtalan fiatalt tartottak fogva. Az itt uralkodó katasztrofális állapotoknak köszönhetően a börtönben állandóan fertőzés tombolt, és a foglyok közül rengetegen haltak meg alultápláltság és tuberkolózis következtében. A halottak száma a megnyitott moszkvai belbiztonsági akták tanúsága szerint 3000 volt, melyek közül 56 elítéltet agyonlőttek. Valószínűleg, hogy ez a szám a valóságban sokkal magasabbra rúgott.

A bautzeni börtönt jellemző embertelen körülményekről és az ott folyó eseményekről, az 1990-es évek elejéig a külvilág szinte semmit sem tudott. 1992. szeptember 29-én azonban a német hadsereg katonái az egykori szovjet megszállási zónába tartozó bautzeni állambiztonsági börtön előtt tömegsírra bukkantak. Csak ezt követően derült fény az 1945 és 1950 közötti szörnyű eseményekre. A megtalált 248 csontvázat ünnepélyes keretek között helyezték végső nyugalomra.