Az aranynál is értékesebb volt Kolumbusz cipőfűzője?

Az Új Világ bennszülöttei érthetetlen módon lelkesedtek minden olyan tárgyért, amelyben csak egy kevéske sárgaréz ötvözet is volt. Egy most megjelent tanulmány szerint Kuba őslakosai szinte minden aranyukat felajánlották az európai felfedezőknek, ha azok cserébe odaadták a cipőfűzőjük végén található kis sárgaréz lezáróelemeket.
Úgy tűnik, tényleg minden relatív: amiért egy adott nép mindenét odaadná, az a másik számára szinte teljesen értéktelen is lehet. Valami hasonlóval szembesülhettek az első spanyol konkvisztádorok illetve azok a kubai őslakosok, akiknek sírjait nemrégiben vizsgálta meg a University College London régészprofesszora, Marcos Martinón-Torres.
A Journal of Archeological Science című tudományos folyóiratban megjelenő cikk szerint a kutató maga is meglepődött, amikor többtucat sír feltárása után egyikben sem talált arany díszeket a halottak körül.
Német sárgaréz a bennszülöttek nyakán
Előzetes feltételezése szerint ugyanis Kuba őslakosai, a taino-ok, akik az első felfedezők megjelenését követő fél évszázadon belül teljesen kihaltak, mérhetetlen mennyiségű arannyal rendelkeztek és ennek tükröződnie kellett volna a temetkezési szokásokban is. Csakhogy a halottak körül egyetlen gramm aranyra sem bukkantak a kutatók, annál több sárgarézötvözetből készült apró tárgyra.
A radiokarbonos vizsgálatok megmutatták, hogy ezek a sárgaréz tárgyak valamikor a Kolumbusz megjelenését követő évtizedekből származhatnak, sőt Martinón-Torres és munkatársai azt is megállapították, hogy Európa mely területéről érkeztek az ötvözetek.
A tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a sárgaréz fémdarabkák a mai Németország területéről, egészen pontosan Nürnberg környékéről származhattak. Természetesen előbb a mai Spanyolországba jutottak el, onnan pedig az első földrajzi felfedezők és konkvisztádorok jóvoltából a tengeren túlra. A vörösréz és cink ötvözetéből készült sárgaréz Európában ekkoriban igen népszerű volt: igen sok tárgyat készítettek belőle, és egész Európát ellátták a különféle ötvös mesterek kiválóbbnál kiválóbb sárgarézötvözetekkel.
A tengerentúlon ismeretlen volt az ötvözet
Európával ellentétben az Új Világban teljesen ismeretlen volt a sárgaréz: érthető, hogy a bennszülöttek lelkesedhettek a csillogó anyag láttán, és Martinón-Torres-ék elképzelése szerint tényleg mindenüket odaadták volna egy kisebb darab ötvözetért. A kutatók most azt feltételezik, hogy Kuba őslakosai mérhetetlen rajongással tekintettek az új anyagra, és a szigeten nagy mennyiségben előforduló, éppen ezért értéktelennek tartott aranyból készült tárgyaikat előszeretettel cserélték el a sárgaréz fémdarabkákra. Olybá tűnik tehát, hogy talán egyedi és ritka esetként mind a bennszülöttek, mind a hódítók kölcsönösen jól jártak ebben az üzletben.
Még meglepőbb azonban, hogy milyen sárgarézből készült tárgyakat találtak a régészek a nemrégiben feltárt kubai sírokban. A leggyakrabban előforduló tárgy ugyanis nem volt más, mint a 15. század végétől Európában elterjedt cipőfűzővég, amely a cipőfűző kirojtosodását és felbomlását volt hivatott megakadályozni. Ez a kis fém hengerecske a bennszülöttek szemében hihetetlen értékkel bírt: a sírokban olyan nyakláncokat és különféle ékszereket találtak a régészek, amelyek nem álltak másból, mint egymásba fűzött, ám korábban cipőfűzővégként használt sárgarézhengerekből.
Szagos és színes
„Minden bizonnyal a hengerek szaga és színjátéka ragadta magával az őslakosokat, ennek nem tudtak ellenállni” – nyilatkozta Martinón-Torres a BBC News-nak. A régész azt is megemlítette, hogy a sárgaréz furcsa jelentőségére egy megjegyzésében már Kolumbusz is rávilágított, ám hogy ilyen mérteket öltsön a bennszülöttek sárgréz-rajongása, arra senki nem gondolt eddig. A felfedezők feljegyzései arról ugyan tanúskodtak, hogy a bennszülöttek számára az arany nem igazán bírt értékkel, de hogy mely más fémért adták oda mindenüket, arról már szűkszavúbban szólnak a források.
A mostani elemzések is elsősorban a technika fejlődésének köszönhetőek. A sírokat ugyanis már a nyolcvanas évek közepén felfedezték El Chorro de Maíta környékén, ám alaposabb vizsgálatnak csak most tudták alávetni a sírokban talált tárgyakat. Martinón-Torres szerint a mostani vizsgáltok révén tulajdonképpen a fém tárgyak „DNS” mintáját tudták megállapítani, ami hatalmas fejlődés a korábbi kutatásokhoz képest.