Az első afrikai portréjának rejtélye

Az 1525-re datált 31×21 cm-es olajfestmény érdekessége, hogy az első fekete embert ábrázolja, akit fehér festő méltónak tartott a megörökítésre. A reneszánsz festészetben voltak ugyan színes bőrűeket ábrázoló képek, de ezek vagy vallási tárgyúak voltak, mint például Boldizsár, a Három Királyok egyike, vagy rabszolgaként, cselédként szerepeltek mellékalakok között. Egyetlen kivételt képez Dürer 1508-ban készített vázlata, Egy fekete arcképe, amelyet a bécsi Albertina őriz. Ez különös módon hasonlít Mostaertéhez.

Ki volt az ominózus fekete ember? Kate J. Lowe angol kutató szerint egy reneszánsz herceg vagy nemes ember, aki átutazóban volt Európában.

A holland Ernst Van den Boogaart művészettörténész azonban más következtetésre jutott. A kutató először is alaposan elemezte a modell öltözékét. Megállapította, hogy jómódról tanúskodik, erre utal az elegáns fehér kesztyű, a szépen kimunkált kardmarkolat, ujjasa viszont divatjamúlt, ráadásul egyszerű gyapjúból készült, nem selyemből vagy brokátból, mint a nemes embereké. Ékszert sem visel. Vörös, afrikai sapkáján a Halle-i Miasszonyunk jelvénye, övszíján liliom, a Szűzanya jele. Mindebből Boogaart arra következtetett, hogy a férfi megtért szabad ember volt, rabszolga, vagy rabszolga fia, akinek sikerült felemelkednie.

Archívumokban kutatva aztán a holland művészettörténész kiderítette, hogy az arckép a mór Kristófot ábrázolja, aki Ausztriai Szép Fülöp feleségével, Kasztíliai Johannával érkezett Spanyolországból Flandriába. Kristóf istállófiú volt, Fülöp fia, V. Károly császár emelte gárdistái közé.