Kétszáz millió éghajlati menekült

A Feeling the Heat (A hőség érzete) című jelentésben az áll, hogy jelenleg is mintegy 25 millió „környezeti menekült” van a világon, és ez a szám az esőzések ritkulása, valamint az áradások és a viharok gyakoribbá válása miatt 2050-re elérheti a 200 milliót. Nem beszélve arról, hogy ma egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez a Földön. Az éghajlatváltozás elsődleges hatása a harmadik világban a szélsőséges aszály és az ivóvízkészletek elapadása.

A jelentés írói felsoroltak néhány helyet, ahol már megindult a menekülthullám: a rossz termés miatt egyre több mexikói szökik illegálisan az USA-ba; a szárazság sújtotta Északkelet-Brazíliából a lakosok egyötöde menekül el az aszály elől; a Góbi sivatag évente 4000 négyzetmérfölddel terjeszkedik, ezért Kína három tartományában az embereknek el kell hagyniuk otthonaikat; Nigériában évente 1350 négyzetmérföldnyi terület sivatagosodik el, ezért farmerek és pásztorok tömegei kényszerülnek a városokba.

A Tearfund – amely Nagy-Britannia egyik legnagyobb segélyszervezete, és keresztény szervezetekkel és egyházakkal működik együtt szerte a világon – rámutatott: „Az évszázad végére milliók lesznek szomjasabbak és éhesebbek és hagyják el a kockázatos térségeket. Politikai, gazdasági és erkölcsi értelemben is észszerű a kormányoknak sürgősen cselekedni”, s erre az ENSZ november eleji éghajlat-változási konferenciája Nairobiban lenne az egyik legjobb alkalom.

Nemzetközi összefogással jelentősen csökkenteni kellene a széndioxid-kibocsátást, amely még a kiotói egyezményben előírt minimális értéket is jóval meghaladja, s a gazdag államoknak hathatós anyagi támogatásban kellene részesíteniük a szegény országokat, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó éghajlati viszonyokhoz – olvasható a jelentésben.