1956 a külföldi fotós szemével

Az interjú apropóját az szolgáltatta, hogy egyszerre jelent meg öt nyelven a 83 éves fotós 1956 nyarán, a forradalom alatt, majd karácsonykor Magyarországon készült felvételeiből összeállított fotóalbum. Az ennek képeiből válogatott tárlat megtekinthető a Budapesti Történeti Múzeumban, valamint Bécsben és Párizsban is.

Egyik kedvenc fotóját a forradalom alatt Lessing a budapesti Váci utcán készítette a szovjet könyvesbolt előtt, ahol egy fiatalember Petőfi Nemzeti dalát szavalta, miközben a felkelők orosz könyveket és lemezeket égettek. A forradalommal párhuzamosan Lessing szerint infantilis szimbólumháború is folyt Magyarországon.

A magyarok a franciákhoz hasonlóan nagyon kötődnek ellentmondásos történelmükhöz: a szovjet birodalom ellen harcoló 56-os felkelők az 1848-as szabadságharc szimbólumait vették elő, a hősök Petőfi és Kossuth voltak, akik száz évvel korábban a Habsburgok ellen harcoltak. A forradalom napjaiban volt egy festő, aki biciklivel közlekedett, és a szovjet tankokra az 1848-as forradalom jelképeit vagy Szent István keresztjét festette, amelyek azonnal felváltották a kommunista szimbólumokat. Az egész nagyon amatőrnek tűnt Lessing számára: ahelyett, hogy átvették volna a hatalmat, a felkelők a gyűlölt jelképek lerombolásával voltak elfoglalva.

A fotós lefényképezett egy olyan felkelői csoportot, amely az érkező szovjet harckocsik árnyékában egy betonfalról próbálta leszedni a sarlót és a kalapácsot. A magyar forradalomnak nem volt belső szervezettsége vagy központi ereje, a zavarodottság óriási volt, de a remény és az eufória is érezhető volt, mint minden spontán népmozgalomban. Lessing szerint leginkább az 1789-es francia forradalomra emlékeztethetett Budapest 1956-ban: az események kaotikusan követték egymást. Nagyon furcsa utcai felkelés folyt, néhány helyen látványosan erőszakos jelenettel, amelyektől néhány utcával távolabb a legnagyobb nyugalomban zajlott az élet.

A tömeg gyakran összegyűlt és nézőként figyelte a felkelők háborús akcióit, amelyet szinte kizárólag diákok és fiatalok hajtottak végre, akik időnként rendesen hazamentek szüleikhez ebédelni – emlékszik vissza Lessing. Egy baloldali lázadás és egy jobboldali felkelés folyt párhuzamosan, amelyben a kis fegyveres csoportok irányítottak, a politikai élet csak fokozatosan jelent meg, amelynek szereplőire néha lőttek is a felkelők. Voltak köztük reformkommunisták, katolikusok, szociáldemokraták és szélsőjobboldaliak is. Ha sor került volna szabad választásokra, azt a jobboldal nyerte volna meg 1956-ban – véli a fotós.