A szentpétervári Ermitázs megnyitása

A szentpétervári Ermitázs épülete 1711-ben eredetileg az orosz cár téli palotájának épült, amelyet később többször átépítettek és kibővítettek. 1764-ben II. Katalin orosz cárnő egy berlini műkereskedőtől 225 festményt vásárolt, mellyel megalapította az Ermitázs első művészeti gyűjteményét. Alig egy évvel később ezt a gyűjteményt újabb 1000 képpel gyarapította. 1797-ben az Ermitázs már 3396 festménnyel büszkélkedhetett.

A 19. században keleti és régészeti darabokkal egyaránt bűvült a „múzeum” és a meglévő képeket festőiskolák szerint csoportosították. Sokáig azonban a csodálatos gyűjteményt csak egy meglehetősen szűk udvari kör láthatta. 1852-ben viszont fordulat történt: szigorú korlátozások közepette ugyan, de a múzeumot megnyitották a nagy nyilvánosság előtt is.

A történelem viszontagságainak többször is kitett gyűjtemény a második világháborút is átvészelte. Leningrád ostroma alatt a múzeum pincéjében 12 ezer ember vigyázott az ott elhelyezett értékekre, több mint egy millió műkincset pedig a biztonságosabbnak ítélt Jekatyerinburgba szállítottak.

A szentpétervári Ermitázst 1944. november 7-én nyitották meg újra és néhány hónap elteltével az épület renoválásához is hozzáláttak. Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított Ermitázs a színvonalas keleti és régészeti gyűjteménye mellett a világ legismertebb festőinek festményeivel is dicsekedhet. Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Caravaggio, El Greco, Rembrandt, Vincent van Gogh, Gauguin, Matisse és Kandinszkij alkotásai mind ott lógnak a múzeum falán.

A város 250 múzeuma közül az Ermitázs a leglátogatottabb. Az érdeklődő turisták száma évente 3-4 millió körül mozog, akik a majdnem 18 dolláros belépődíj kifizetését követően egész nap csodálhatják az egyedülálló alkotásokat.