A véres melbourne-i olimpia

1949-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a XVI. ötkarikás játékok Ausztráliában kerülnek megrendezésre. Az 1956-os olimpiát azonban két különböző helyen és időpontban nyitották meg: június 10-én Stockholmban, november 22-én Melbourne-ben. Ausztráliában szigorú karanténtörvény volt érvényben, melynek értelmében a játékokon résztvevő lovakat nem lehetett bevinni, ezért a lovasversenyeket Svédországban bonyolították le.

Magyarországot a versenyeken 111 sportoló képviselte. A játékokon kilenc aranyérmet szereztünk, többek között Papp László ökölvívásban, Keleti Ágnes tornában győzedelmeskedett. A magyar vizilabda csapat csak gigászi küzdelemeket kiállva léphetett fel a dobogó legfelső fokára. December 6-án a nézők a vizilabdasport legdurvább meccsének lehettek tanúi, mely során a szovjetek és a magyarok a döntőbe jutásért küzdöttek egymással.

Az 1956-os magyar forradalom leverése után egy hónappal nemcsak a medencében, hanem a nézőtéren is kézzelfogható volt a feszültség. 4:0 volt a mérkőzés állása, amikor a vizilabdázók között elszabadultak az indulatok. A szovjet játékos, Prokopov úgy orrba vágta Zádor Evint, hogy a játékos vére azonnal ömleni kezdett. Amikor Zádort cserével kihívták a medencéből, a vizes testén már mindenhol csorgott a vér.

A nézőtéren és a medence körül kirobbanó fékezhetetlen idulatok miatt nem lehetett a mérkőzést tovább folytatni: a bíró lefújta a meccset. A közönség a magyar győzelmet látva tombolt örömében, az ellenfelet pedig – a szovjetellenes gyűlölethullám miatt – ki kellett menekíteni az uszodából. A december 7-ei jugoszlávok elleni döntő mérkőzést a papírformának megfelelően a magyarok nyerték.

A XVI. nyári olimpiai játékok mérlegét tekintve sportolóink összesítésben a negyedik helyen végeztek: 9 aranyéremmel, 10 ezüsttel és 6 bronzzal szereztek dicsőséget Magyarországnak.