Terézváros, az „öregek” gettója

A Csehországban található Terézvárost a 18. században József császár eredetileg erődítményként építtette. A németek az 1940-es években a katonai állomáshelyre és kis erődítményre felosztott Terézvárosnak azonban teljesen más funkciót szántak.

1940-ben a kis erődítményben Gestapo-börtönt alakítottak ki, 1941. november 24-én az egykori katonai állomáshelyen pedig koncentrációs tábort hoztak létre. Ez a terézvárosi láger volt az első cseh gyűjtőtábor.

Európa különböző pontjairól szállítottak ide foglyokat, elsősorban öregeket és prominens személyeket. Terézvárost ezért gyakran emlegették az „öregek gettójaként” vagy a „zsidók mintatelepüléseként”.

A második világháború végéig mintegy 140 ezer zsidót szállítottak Terézvárosba: 73500 csehet, 42821 németet, 15266 osztrákot, 4894 hollandot, 1447 szlovákot, 1150 magyart és 476 dánt. 1942-ben a koncentrációs táborban már oly mértékben éheztek és betegedtek meg az emberek, hogy a halálozási ráta feltűnően megugrott. Havonta mintegy 2000 fogva tartott hunyt el. Akiket az alultápláltáság vagy a fertőzések nem vittek el, azokat gyakran az auschwitzi, majdaneki, sobibori, treblinkai megsemmisítő táborokba küldték.

A történészek adatai szerint 88202 embert deportáltak megsemmisítő táborokba, 33456-an Terézvárosban haltak meg, 1654-nek sikerült megszöknie, több százan öngyilkosságot követtek el, 16832-en pedig 1945. május 9-én szabadultak ki a fogságból.

A második világháború után a terézvárosi koncentrációs tábor előtt nemzeti temetőt hoztak létre, ahol az életben maradt rokonok, barátok, ismerősök a mai napig megemlékezhetnek és leróhatják tiszteletüket halottaik tényleges vagy jelképes sírjánál.