A londoni szmog-katasztrófa

A második világháború után a londoni légszennyezés katasztrófális méreteket öltött. A megnövekedett autóforgalomnak és a rossz minőségű, magas kéntartalmú szénnel történő tüzelésnek köszönhetően állandó szmogriadó volt érvényben.

1952. december 5-én Londonban szmog-katasztrófa vette kezdetét, amely 1953 tavaszáig 12 ezer ember életét követelte. A helyzet december 9-ig volt a legtragikusabb, amikor is 5 nap leforgása alatt 4000-en haltak meg. A legveszélyeztetettebbek a 45 és 65 év közöttiek és a csecsemők voltak.

Londont napokon át köd borította és az ott uralkodó szélcsend következtében a szmogréteg napról-napra vastagabb lett. A megrekedt füst miatt nappal is sötétség honolt a brit fővárosban, az utcára kimerészkedő emberek gyakran eltévedtek a szmog-ködben, és lehetetlenség volt az autóvezetés is. A füst a házakba, épületekbe is beszivárgott. Napokon át szüneteltek a színház-és mozielőadások, mert a nézők nem láttak el a színpadig vagy a filmvászonig.

Már 1813-ban, 1873-ban, 1880-ban, 1882-ben, 1891-ben és 1948-ban is történtek hasonló események a brit fővárosban, azonban az 1952-es szmog-katasztrófa azontúl, hogy hatalamas pánikot keltett, jelentős számú ádozatot is követelt. Ezért 1956-ban Londonban megszavazták a „Tiszta levegő” törvényt, melynek értelmében szervezett harcot indítottak a levegőszennyezés ellen.