Afrikát is elérte az e-hulladék

A tendencia ismert: egyre több számítógép kerül forgalomba világszerte, ezzel párhuzamosan pedig egyre több régi gépet kell kivonni a forgalomból. Az újonnan munkába állított eszközök java részének az élettartama radikálisan lecsökkent: míg 1997-ben egy számítógép átlagos élettartama hét év volt, 2005-re ez az érték két évre csökkent, ahogy a fejlett világban a mobiltelefonok átlagos használati ideje is éppen csak eléri a két évet. Az elhasznált elektronikus termékeket pedig valahol a világban el kell helyezni.

Indiának jó is meg rossz is

A világ elsőszámú e-hulladék lerakójának India számít, noha eme nem túl dicső cím elnyeréséért azért versenyre kel még több távol-keleti ország is, köztük elsősorban Kína, Banglades és Pakisztán. Indiában néhol már kezdik helyén kezelni a dolgokat: a veszélyes hulladéknak számító számítógépeket és mobiltelefonokat, valamint egyéb technikai berendezéseket védőfelszerelésben és különféle segédeszközök segítségével szerelik szét, bár az igaz, hogy döntő többségében azért még mindig csupasz kézzel fognak hozzá a fejlett világ veszélyes hulladékának szétbontásához.

A helyzet tehát korántsem rózsás, sőt, mondhatni aggasztó. Az egyetlen dolog, amiben reménykedni lehet, hogy felismerik: India nem csak hasznot húz a számítástechnikai ipar hirtelen fejlődéséből, amelynek révén programozók ezrei és számítástechnikai eszközöket előállító cégek százai dolgozhatnak az országban, hanem bizony a fejlett technológia veszélyes hulladékát is döntően az ország kezeli. Az előnyök mellett egy ideje már ismert ténynek számít a világ közvéleménye előtt az is, hogy segíteni kell Indiát az e-hulladék feldolgozásában.

Pénzért mindent

Egészen más azonban a helyzet Afrikával: úgy tűnik a jóból egyáltalán nem, a rosszból viszont annál inkább részesül. Legutóbb Elefántcsontpartnak a lázadó gerillák ellenében létrehozott nemzeti egységkormányáról derült ki, hogy jó pénzért engedélyezte nagy mennyiségben elektronikus veszélyes hulladék lerakását az országban. Eddig tíz ember halt bele abba, hogy kapcsolatba került a veszélyes hulladékkal, de a BBC News jelentése szerint további hetvenezer ember szorul immáron kezelésre, mivel a legnagyobb város, Abidjan környékét a veszélyes hulladék égetése során keletkező mérgező füstfelhő lepte el.

A botrány kirobbanását követően komoly tiltakozási hullám indult meg, fiatalok vonultak utcára, követelték a kormány lemondását, amiért titokban engedélyezte a veszélyes hulladék behozatalát. A közlekedési minisztérium és a kikötőket felügyelő minisztérium eközben egymásra mutogat, mondván a másik hatáskörébe tartozott volna megakadályozni az illegális szállítmányoknak az országba érkezését. A gyanú azonban beigazolódni látszik: nagyon magas szinten tudtak arról az afrikai országban, hogy megfelelő pénzjuttatás ellenében veszélyes hulladékot hoznak az országba.

Az ENSZ azonnali beavatkozásra szólít fel

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának szóvivője a múlt hét végén arra szólította fel a tagországokat, hogy nyújtsanak azonnali segítséget az afrikai országnak. A szóvivő szerint a közvetlen veszély elhárítása érdekében hozzávetőleg 30 millió dollárra lenne szükség, amelyet a nemzetközi közösségnek kötelessége előteremteni, függetlenül attól, hogy ki is a felelős a történtekért. „Jelenleg nem vizsgálhatjuk, hogy ki tehető felelőssé azért, hogy ennyi ember meghalt illetve kezelésre szorult, ugyanis a leglényegesebb most az, hogy a további tragédiának elejét vegyük” – nyilatkozta Achim Steiner, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezetője.

A veszélyes hulladékok szállításáról és kereskedelméről ugyan létezik egy megállapodás, a bázeli konvenció hiányosságaira (amelyet több fejlett nyugati ország, köztük az Egyesült Államok sem írt alá) azonban az elefántcsontpartihoz hasonló estetek már többször is felhívták a figyelmet.

Az ENSZ becslése szerint évente 50 millió tonna veszélyes hulladék keletkezik, amelyet valahol a világban meg kell semmisíteni. Elrettentők azok az adatok is, amelyek immáron az Afrikába érkező, java részt illegális e-hulladék szállítmányokról szólnak: a nigériai Lagos kikötőjébe havonta 100 ezer darab veszélyes hulladéknak számító használt számítógép érkezik a BBC News szerint.

„Ha ezt a mennyiséget úgy kezelik, mint a többi kommunális hulladékot, azaz egyszerűen elégetik, akkor nemcsak a levegőbe kerülő mérgező gázok jelentenek veszélyt, hanem a földbe beszívódó veszélyes anyagok az Afrikában felbecsülhetetlen értékkel bíró ivóvizet is halálos méreggé változtathatják” – mondta Steiner a BBC News-nak.