A légpárnás hajó szabadalmaztatása

1955. december 12-én Christopher Cockerell, angol fejlesztőmérnök szabadalmi jogot jelentett be az általa megalkotott légpárnás hajó modelljére. Cockerell a 60 cm-es hajót konzerv -és kávésdobozból, konyhai mérlegből, valamint egy kiszolgált porszívó alkatrészeiből rakta össze.
A hajók légpárnás technikájával többen foglalkoztak már a 19. század második felében is. 1875-ben John Isaac Thornycroft brit mérnök jelentett be rá szabadalmi jogot, azonban a gyakorlatban nem sikerült kiviteleznie. Az 1920-as évek végén a szovjetek karolták fel újból az ötletet, de a második világháború kitörésekor, még mielőtt kézzel fogható eredmény születhetett volna, a modellezéseknek vége szakadt.
Nyugaton a légpárnás hajók kifejlesztésével Christopher Cockerell angol fejlesztőmérnök kezdett el foglalkozni újra. Az első kísérletei során egy pléhdoboz, hajszárító és konyhai mérleg segítségével igazolta a légpárnás működés elvét. Később Cockerell a 60 cm-es modellhajóját konzerv -és kávésdobozból, konyhai mérlegből, valamint egy kiszolgált porszívó alkatrészeiből rakta össze. 1955. december 12-én jelentett be szabadalmi jogot az általa megalkotott légpárnás hajómodellre, amit Hovercraftnak nevezett el.
Cockerell a brit haditengerészet vezetőinek először 1957-ben mutatta be találmányát, azonban azok ódzkodtak az ismeretlen techinkától, és nem tanúsítottak különösebb érdeklődést az új jármű iránt. Az angol mérnök viszont nem adta fel, és bebizonyította, hogy kiaknázatlan lehetőségek rejlenek a légpárnás hajókban.
Miután Cockerell 1959-ben egy SR.N1 jelű 4 tonnás légpárnás hajóval átkelt a La-Manche csatornán, ezzel igazolva találmánya nagyszerűségét, megindultak az államilag finaszírozott fejlesztések. A légpárnás hajót 1962-ben használták először személyszállításra.