A chilei diktatúra vége

Auguste Pinochet fényes katonai pályafutása 1973 nyarán vette kezdetét, amikor Salvador Allende szocialista elnök a hadsereg főparancsokává nevezte ki. Ez az év azonban még többet is tartogatott Pinochet számára.

1973 szeptemberében a lázadók megtámadták az elnöki palotát, Allende öngyilkosságot(?) követett el, és Pinochet, mint a hadsereg feje, megszerezte a politikai hatalmat. Az antikommunista nézeteiről ismert Pinochet kemény kézzel igyekezett rendet tenni az országban. Legfontosabb feladat volt a politikai ellenzékkel történő leszámolás. Az áldozatok között szerepeltek a szakszervezet, a kormány, a baloldali párt tagjai, valamint szimpatizánsai. A gyilkosságok, merényletek, kínzások, fenyegetések és bebörtönzések a mindennapi élet részévé váltak.

Több nyilvános épületet koncentrációs táborrá alakítottak át. Egykori iskolaépületekben, konferenciacsarnokokban és még a híres Nemzeti Stadionban is tartottak fogva embereket, valamint a Catillo közelében található Colonia Dignidadban kínozták halálra a rendszerelleneseket.

A Sergio Valech vezetésével működő bizottság 2005-ben lezárt vizsgálatának adatai szerint 1973. szeptember 13. és 1990. március 10. között 27555 politikai foglyot tartottak bebörtönözve, és fogvatartottak mintegy 94 százalékát kínozták meg embertelen kegyetlenséggel.

Az országban uralkodó terror elől több százezren külföldre menekültek, de Pinochet bosszúja sokakat még ott is elért. Orlando Letelier, az Allende kormány egykori miniszterét Washingtonban az autójában robbantották fel, Carlos Prats tábornokkal pedig az argentín fővárosban, Buenos Airesben végeztek hasonlóképpen.

Külföldön hiába zajlottak tiltakozó akciók Pinochet tevékenysége ellen, hiába protestáltak az emberjogi szervezetek egyre elszántabban, úgy tűnt, hogy a katonai diktatúrát nem lehet megdönteni. A változások szele azonban Chilét is megérintette.

Míg 1980-ban Pinochetnek sikerült megszavaztatnia magát újabb 8 évre, addig az emberek nagytöbbsége az 1988-as választásokon már Pinochet távozására voksolt. Ennek megfelelően Pinochet kénytelen volt 1989. december 14-ére többjelöltes demokratikus elnökválasztást hirdetni.

Az elmúlt 16 év alatt igen sokat szenvedett lakosság a kereszténydemokraták jelöltjét, Patricio Azócart választottak meg Chile új elnökévé. Noha 1990. március 11-én Pinochet távozott az elnöki posztról, a hadsereg főparancsnoki címét 1998-ig megtartotta.

Chile lakosai a mai napig különféleképpen értékelik Pinochet személyét és diktatúráját. A néhány napja 91 éves korában szívroham következtében elhunyt egykori politikus által fenntartott rendszert egyesek a chilei történelem legszörnyűbb időszakaként tartják számon, míg mások szerint az volt a prosperálás kora.