Ki ne járt volna már úgy, hogy megvett egy megkívánt terméket, és miután otthon kicsomagolta rádöbbent, hogy maga a termék csak a fele az eredetinek, a kuka pedig pillanatok alatt megtelt a csomagolóanyaggal. Vagy egy, a boltban jól kinéző kacatról kiderült, hogy már legalább három hasonló van otthon, és valójában egyikkel sem tudunk mit kezdeni, és miután egy ideig kerülgetjük, végül mégis a kukában landol.
Belegondoltunk-e, hogy még annak a haszontalan terméknek, vagy a csomagolóanyagnak az előállítása is nyersanyagba és energiába került, nem is beszélve a hulladék elszállításáról és kezeléséről, és mindez elkerülhető lett volna egy kis körültekintéssel?
Nem csak a karácsonyi bevásárlási láz hevében, de mindennapi vásárlásainkkor is döntésünket leginkább a pénztárcánk vastagsága befolyásolja. Holott nem ártana más szempontokat is figyelembe venni: a termék előállításának környezeti terhelését, egészségügyi kockázatait, és a termelés során érvényesülő (vagy nem érvényesülő) emberi jogokat.
Már több civil szervezet és kiadvány foglalkozik azzal, hogy mire érdemes odafigyelni vásárláskor – legyen szó karácsonyról vagy egy átlagos hétköznapi bevásárlásról – ahhoz, hogy a fenti esetek elkerülhetők legyenek. Vásárolni mindenképp kell, csak nem mindegy hogyan, mit és mennyit. Az alábbiakban, a teljesség igénye nélkül, néhány ötletet szeretnénk adni ahhoz, hogyan csökkenthetők némi odafigyeléssel a környezeti és egészségügyi károk e hétköznapi rutin során.
A vásárlással kapcsolatos legnagyobb probléma manapság a túlfogyasztás, e mellett szakértők szerint komoly gondot jelent a nem minőségi fogyasztás is. A hazai vásárlók elsősorban árorientáltak, és csak ez után veszik számításba a termék minőségét és egészséges mivoltát. Ezen túlmenően pedig még kevesebben figyelnek oda a termék okozta környezeti kockázatokra, valamint arra, hogy a gyártók mennyire érvényesítik az emberi jogokat a termék előállítása során.
A vásárlás 70 százaléka a bevásárlás helyszínén dől el, vagyis ún. impulzus vásárlás, amit egy-egy jó marketingfogásnak „köszönhetően” teszünk – véli Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa. A szakértő szerint ez a hatás kivédhető, vagy legalábbis csökkenthető egy igen egyszerű fogással: bevásárlás előtt, még otthon írjunk listát, hogy mire van szükségünk. Ez a módszer főleg akkor hatásos, ha a nagybevásárlást a család a gyerekekkel együtt végzi. Adjuk a cédulát a gyereknek, keresse meg ő a felírtakat, ezzel elkerülhető, hogy céltalanul bolyongjunk a polcok között, miközben ki vagyunk téve a „csábításnak”. Mielőtt leemeljük a polcról a terméket, érdemes elgondolkodni, hogy tényleg szükségünk van rá, vagy csak megint jól dolgoztak a marketingesek. Tanuljuk meg a reklámok nyelvét, biztos, hogy az adott cég tényleg azért kínálja a termékét, hogy mi boldogok, egészségesek, csillogó hajúak és ránctalanok legyünk, vagy „csak egyszerűen” el akarja adni? Tartós fogyasztási cikknél, nem ez lesz a sokadik példány ugyanabból a termékből otthon, amit a többi sorstársához hasonlóan kerülgetnünk kell majd a lakásban? Műszaki cikkeknél ne legyen utolsó szempont a termék tartóssága, hiszen az elektronikai hulladék veszélyes hulladéknak minősül. Vásárláskor vigyük vissza a régi, otthon elfekvő, már nem használt készüléket, ugyanis ma már a műszaki cikket árusító boltok kötelesek visszavenni az újonnan vásárolt terméknek megfelelő régi berendezésünket, és gondoskodnak a hulladék szakszerű kezeléséről. Nem mindegy, hogy mit eszünk, vagy milyen összetevőkből áll az a tisztítószer vagy műanyag termék, amelyet megveszünk. Vásárlásnál talán az egészségügyi szempontok figyelembevétele a legnehezebb, hiszen ember legyen a talpán, aki kiigazodik az összetevők között. Ebben segítségünkre lehetnek azok a kiadványok, amelyek az adalékanyogok és egyéb veszélyes, gyakori összetevők világába nyújtanak betekintést. Ennél egyszerűbb helyzetben vagyunk, ha a termék csomagolására kell odafigyelnünk. A plusz, leginkább csak reklámnak szolgáló fóliák, zacskók, dobozok előállítása energiát, nyersanyagot igényel, ugyanakkor növeli a hulladék mennyiségét. Gyakorlatilag kétszer fizetünk a csomagolásért, először amikor megvesszük, másodszor, amikor elszállíttatjuk a szemetessel. Lehetőleg ne vásároljunk agyoncsomagolt terméket, válasszunk inkább természetes, lebomló anyagba csomagoltat, vagy újratölthetőt. Zöldség, gyümölcs esetében a szezonális helyi termékek kevesebb tartósítószert, csomagolást és szállítást igényelnek. Ebből a szempontból a legjobb, ha ezeket a „sarki zöldségesnél” vagy a piacon vesszük. Ha pedig a bevásárlószatyrot sem felejtjük otthon, elkerülhető, hogy újabb használhatatlan, kis műanyagszatyorral gazdagodjon az otthoni „gyűjtemény”. Az utaztatás nem csak a zöldség-gyümölcsnél jelent komoly környezetterhelést, ezért nem mindegy, hogy két hasonló termék közül egy helyit vagy legalább közelebbi településen/országban gyártottat választjuk, vagy olyat, amely több ezer kilométert utazott, és szennyezte a levegőt, míg a boltunk polcára került. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül nem tehetünk semmit a környezetszennyezés csökkentéséért, a természet védelméért. A fenti néhány példa szemlélteti, hogy „hétköznapi halandóként” valójában igen sok mindent tehetünk, „csak” éppen a jól megrögzött, rutincselekvéseinket kellene átgondolnunk.
Kapcsolódó cikkünk:
Mit tehetek személy szerint én az éghajlatváltozás ellen? Kapcsolódó oldalak:
Tudatos vásárló Hulladék Munkaszövetség