Hogyan hatna egy kisebb atomháború a klímára?

Sokan hitték, hogy az ötvenes évek nagy nyomása után fellélegezhetünk, a kilencvenes években végleg szertefoszlott egy nukleáris háború a veszélye. A terrorizmus felerősödése aztán az ezredfordulót követően ismét a figyelem középpontjába állította az atomfegyverek, különösen a volt szovjet tagállamokból illegális úton kikerülő technológiák révén előállított atomfegyverek kérdését. A dél-koreai konfliktus vagy a két új atomhatalom, Pakisztán és India konfliktusa pedig ismét felvetette annak lehetőségét, hogy akár állami szinten is elgondolkodjanak az atomfegyverek ismételt bevetéséről. Pedig egy friss tanulmány szerint egy kisebb és regionálisnak hitt atomkonfliktus Földünk klímájára globális hatással lehet.

Már a nyolcvanas években megmondták

A mostani tanulmány szerzői, Richard Turco és Owen Toon (mindketten az amerikai Kalifornia Egyetem kutatói) a nyolcvanas években egyszer már foglalkoztak egy lehetséges atomháború kihatásaival, ám akkoriban a két szuperhatalom között kirobbanó és az egész Földre kiterjedő háborúval számoltak. A felvázolt kép akkor sem volt szívderítő (egyes megállapításaik szerint akár az is elképzelhető lett volna, hogy egy teljes éven keresztül fagypont alatt maradjon a hőmérséklet), de a mostani tanulmány szerint egy sokkal kisebb konfliktus is elég ahhoz, hogy drasztikusan megváltozzon Földünk klímája, ezzel pedig több millió ember megélhetése kerüljön veszélybe.

A National Geographic News tudósítása szerint a szerzők a hét elején San Franciscóban mutatták be vészjósló tanulmányukat az Amerikai Geofizikai Egyesület konferenciáján. Azt a szerzők elismerik, hogy a kilencvenes évek vége óta világszerte jelentősen csökkent az atomrobbantásra alkalmas robbanótöltetek száma: ma talán egyharmada lehet annak a mennyiségnek, amelyet közel négy évtizeddel ezelőtt a két világhatalom birtokolt. Csakhogy nemsokára közel 40 ország képes lehet atomrobbanófej előállítására. A mostani tanulmány szerint pedig akár egy olyan kétoldalú és regionálisnak hitt konfliktus, amelyben a felek 50-50 hirosimányi atombombát ledobnának egymásra (amely egyébként a világ atomkészletének még mindig csak alig 0, 3 százaléka lenne), nemsokára éppen önmaguk ellen fordulna a klímaváltozással kapcsolatos következmények miatt.

Modellezik az atomfegyver okozta tüzek hatását

A szerzők a népességmozgásra vonatkozó és klímaváltozási modelleket felhasználva azt kísérelték meg megállapítani, hogy mi történne, ha kb. 100 db Hirosima-méretű atombombát dobnának le a konfliktusban álló felek. Ahogy húsz évvel ezelőtt, most is azt állapították meg, hogy a közvetlen pusztítás mellett, amelyeket egyes nagyvárosokban, ipari körzetekben és sűrűn lakott vidékeken okozhatnának a bombák, az utóhatások immáron az egész Földön éreztetnék hatásukat.

Az atombombák ledobását követően ugyanis minden lángba borulna, ami kicsit is éghető: a fák, az erdő és a növényzet mellett tűz martalékává válnának a tetőszerkezetek, az összes műanyag alapanyagú tárgy, az aszfalt és természetesen minden, amiben egy csöppnyi benzin is található lesz. Mindebből olyan hatalmas korom és pernyefelhő keletkezhet a tudósok szerint, hogy az jelentős mértékben blokkolhatja a napsugarakat. Ezzel együtt természetesen csökkenne a Föld átlaghőmérséklete, legalább 10 százalékkal visszaesne a csapadék mennyisége, a Föld bizonyos pontjain pedig közel egy hónappal lerövidülne a mezőgazdasági növénytermesztési szezon.

A korom és pernyefelhő felemelkedne egészen a légkör felső rétegéig, és az atmoszféra lehűlő alsó rétegei ott is tartanák azt. Mindeközben a füst magát az ózonlyukat is kikezdené, így aztán egy „globális ózonlyuk” képe is felmerült már Owen Toon szeme előtt. Ezzel pedig úgy növekedne a rákot okozó sugárzás veszélye, hogy a Nap valójában csak a füstfelhő szűrőjén keresztül érné el Földünket.

Némi kritika

Persze azért ennek a katasztrófa-forgatókönyvnek is akadnak kritikusai: Steve Ghan, a Pacific Northwest National Laboratory munkatársa az AP hírügynökség jelentése szerint kissé eltúlzottnak tartja a kisebb atomkonfliktus Toon-ék által felvázolt globális veszélyeit. Ghan szerint a tanulmány szerzői azt feltételezik, hogy a füst java része pernye lenne, ő viszont azon a véleményen van, hogy azok az organikus anyagok, amelyek a tűz martalékává válnak, inkább szétszóródnak a talaj mentén, semmit felszállnának az atmoszféra felső rétegeibe.

Ghan ugyanakkor elismeri, hogy az ilyen jellegű tanulmányok valóban ráirányítják a figyelmet egy meglévő problémára: „Azt gondolom, hogy a füst hatásai el vannak túlozva, de egy szempontból kétségkívül hasznos a tanulmány: talán ezt olvasva megállnak az emberek és elgondolkoznak egy lehetséges atomháború ezen vészterhes oldalán is. Arra mutat rá, hogy az ellenségek közvetve önmagukat is elpusztítják egy kisebb atomháború kitörése esetén” – nyilatkozta az AP-nek Ghan.