Vitus Bering, az „orosz cár Kolumbusza”

1680-ban a jütlandi Horsensben született Vitus Jonassen Bering híres tengerész és felfedező. Az eredetileg dán származású Bering már fiatalon az orosz cár szolgálatába állt: 1704 és 1724 között a balti és az azovi flotta irányítását látta el.

Bering kitűnő tengerésztiszt hírében állt, mégis elsősorban mint felfedezőt tartjuk számon. Első expedícióját 1725-ben Kamcsatka vidékén vezette, majd a második útja során az Ázsia és Amerika között meghúzódó átjárót kutatta.

1728-ban egy általa építtetett, 18 méter hosszú, Szent Gábriel névre keresztelt hajóval hajózott végig a két földrész között megbújó szorosban, amit később róla, Bering-szorosnak neveztek el. Ezzel azonban még nem értek véget felfedező utazásai.

1741-ben vágott neki élete legnagyobb és egyben utolsó kalandjának. Legfontosabb célkitűzései között szerepelt, hogy felkutassa a Kamcsatkától keletre fekvő területeket és feltérképezze Amerika partjait. Amerikában azonban csak néhány óráig időztek, mert az időjárás olyan mostoha volt, hogy jobbnak látták az azonnali hazautazást.

Vitus Bering és 18 tengerésze azonban már sohasem jutott haza: a visszaút során hajótörést szenvedtek és egy lakatlan szigeten kötöttek ki. Miután épségben partot értek, úgy határoztak, hogy személyi biztonságuk érdekében a szigeten vészelik át a telet. Bering beteges szervezete azonban nem bírta a megpróbáltatásokat, és 1741. december 19-én skorbutban elhunyt.

A felfedező megbecsülését mutatja, hogy az orosz cár 1893-ban sírhelyén emlékművet állíttatott, és a „cár Kolumbusza”-ként emlegették.