Boccaccio halála

1313-ban Boccaccio di Chellino, firenzei bankügynök és egy francia özvegyasszony gyermekeként született Giovanni Boccaccio, a a XIV. századi Itália egyik leghíresebb humanista írója. Gyermekkorát apja firenzei házában töltötte, majd ifjúkorában Nápolyba költözött, és apja nyomdokain haladva egy bankháznál vállalt ügynöki állást.

A Nápolyban töltött évek nagy hatást gyakoroltak Boccaccio személyes és intellektuális fejlődésére. Egy gazdag kereskedő feleségének lett a szeretője és az apai arattal szembefordulva, az ügynökösködés helyett minden figyelmével az irodalom felé fordult. Ebben a dél-itáliai városban kezdte meg írói munkásságát. Fiammettának köszönhetően a nápolyi évek életének legboldogabb időszakát jelentették.

Miután azonban az asszony kiadta az útját, a nyughatatlanság évei köszöntöttek az íróra: Nápolyt elhagyva Firenzében, Ravennában és Floriban járt. Noha írói hírneve egyre nagyobb lett, komoly anyagi nehézségekkel küszködött, ezért kénytelen volt követi megbízásokat vállalni. Az ekkor szerzett benyomásait, élményeit irodalmi munkáiban használta fel.

Boccaccio életének főműve a 100 novellát tartalmazó Dekameron című gyűjtemény, ami elsősorban szerelmes, irónikus és szatirikus történeteket tartalmaz. Boccaccio számára a legnagyobb elismerést kétségtelenül ez a munka jelentette. Ezt követően is alkotott, de egyik művével sem tett szert akkora népszerűségre, mint a Dekameronnal.

Az életének utolsó éveiben visszahúzódóan élő, rengeteget betegeskedő Boccaccio 1375. december 21-én 62 éves korában Certaldóban halt meg.