Betonszarkofág a második világháborús tengeralattjáróra

1944. december 5-én egy különlegesen titkos küldetés részeként a német hadsereg egyik büszkesége, a vadonatúj fejlesztésű, alig 14 hónapos U-864-es típusú tengeralattjáró elhagyta Kiel kikötőjét, hogy a szövetséges blokádot megkerülve sugárhajtású motorok alkatrészeit, rakétairányító rendszereket és különleges fegyverek gyártásához szükséges higanyt juttasson el a szövetségesekkel szintén hadban álló Japánba. Az U-864-est kapitánya, Ralf-Reimar Wolfram a legénységnek megparancsolta, hogy álljanak meg a nácik megszállása alatt álló norvégiai Bergen kikötőjében, csakhogy ez a pihenő végzetesnek bizonyult.

Lokalizáció

A britek kódfejtő központjában ugyanis mindeközben megfejtették azokat a kódokat, amelyekkel a titkos tengeralattjáró missziót irányították. A Bletchley Park szakemberei olyan részletes információkkal rendelkeztek a küldetéssel kapcsolatban, hogy még a tengeralattjárón tartózkodó német tudósok és mérnökök neveit is fel tudták sorolni. Miután az U-864-es elhagyta Bergen kikötőjét, a brit Venturer tengeralattjáró nemsokára pontosan lokalizálta, és üldözőbe vette. Jó három órás macska-egér játékot követően a brit hajó kapitánya kiadta a parancsot: egyszerre lőjék ki a Ventureren található mind a négy rakétát.

A hadviselésben igen ritka stratégia végül eredményre vezetett: ugyan az első három rakéta célt tévesztett, ám a negyedikbe belefutott az U-864-es. Szakértők szerint éppen a harmadik rakéta kikerülésének manőverezése közben irányította bele a negyedik rakétába a német kapitány a tengeralattjárót. Az U-864-es kettétörött, és legénységével valamint rakományával együtt a tenger mélyén az iszapba fúródott. A történet akár lezártnak is lenne tekinthető, ha a hajó rakománya nem okozna mind a mai napig igen sok fejtörést a norvég hatóságoknak. A fegyverek készítésére szánt nagy mennyiségű higany ugyanis kisebb mennyiségben is igen veszélyes lehet a tengeri élővilágra, ráadásul a tengeralattjáró felfedezése óta kimutatták: a higany ténylegesen is szivárog.

65 tonna higany volt a rakomány

Azt nem tudni, hogy jelenleg pontosan milyen mennyiségű higany van még a tengeralattjáróban, egy azonban biztos: elképesztően sok volt a fedélzetén akkor, amikor kihajózott több mint hatvan évvel ezelőtt Kiel kikötőjéből. A rakomány a történészek szerint ugyanis közel 65 tonna higany volt, amelyből a legutóbbi vizsgálatok szerint évente 4 kilónyi szivárogott ki a tengerbe. A tengeralattjárót egyébként csak alig három évvel ezelőtt fedezték fel egy norvég halásznak köszönhetően, miután a norvég tengeri hatóságok legalább öt éven keresztül keresték mindhiába a veszélyes roncsot.

A felfedezése óta sem spóroltak az U-864-es ügyén a norvégok: közel 5 millió eurót fordítottak a hajóroncs vizsgálatára, hogy megtudják, vajon milyen módszerrel ártalmatlanítható a környezetre veszélyes tengeralattjáró. Végül kedden megszületett a döntés: a norvég tengerparti hatóságok ajánlása szerint az lenne a leghelyesebb, ha az U-864-est a helyszínen „temetnék el”. A terv szerint homokágyat húznának a tengeralattjáró fölé, ezt követően pedig a csernobilihoz hasonló betonszarkofággal fednék el az U-864-est. Mindez nem tűnik kis feladatnak, hiszen a víz alatt megtenni azt, ami Csernobilban szárazon sikerült, eleve nem lehet egyszerű, ám az AP hírügynökség jelentése szerint nem lehetetlen: legalább 30 ehhez hasonló esetben már bevált a módszer.

Csak a tengerbe ne!

Norvég környezetvédők ugyan sokáig kételkedtek abban, hogy valóban a helyszínen kell-e eltemetni az U-864-est, ám mostanra az ő véleményük is megváltozott: a Bellona egyik vezetője, Marius Dalen a hírügynökségnek elmondta, hogy korábban valóban arra törekedtek, hogy a norvég hatóságok emeljék ki a roncsot a tenger fenekéről, hogy egyszer s mindenkorra megszűnjön a veszélyforrás a norvég partok közelében. Csakhogy Dalen egyetért a norvég hatóságok mostani jelentésével is, amelyben kettős veszélyre hívják fel a figyelmet. Egyrészt komoly esély van arra, hogy a roncs kiemelése közben a még fel nem robbant torpedók felrobbannak, másrészt viszont az is nagy veszélyt jelent, hogy a hajó teljesen kettétörik és a 60 tonna higany mind a tengerbe kerül.

Márpedig ezt mindenféleképpen el kell kerülni, hiszen a higany a halakon keresztül a táplálkozási láncba, vagy egyenesen az emberekbe kerülhet, és már kis mennyiségben is halálos betegséget okozhat. Az U-864-es kiemelése mellett így most már csak a 2500 lelket számláló Fedje sziget lakossága áll ki: szerintük ugyanis nem lehet olyan hermetikusan elzárni a hajóroncsot, hogy abból előbb vagy utóbb ne kezdjen el ismét szivárogni a higany. Ez pedig ahhoz vezet, ami a jelenlegi állapot is: halászati a tilalom a roncs több száz méteres környezetében, jövedelemkiesés a lakosságnak és állandó veszélyérzet. Hogy tiltakozásuk eredményes lesz-e, azt egyelőre nem tudni, a norvég hatóságok a környezetvédőkkel egyetértésben azonban jelenleg a hajóroncs köré húzandó szarkofágon dolgoznak.