„Vörös zenekar” a nácik ellen

2006.12.22.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

1942. december 22-én megkezdődött a kommunista nézeteket valló „Rote Kapelle” (Vörös Zenekar) nevezetű ellenállócsoport tagjainak kivégzése. A Nyugat-Európában működő náciellenes szervezet létezésére először Brüsszelben derült fény. 77 vádlottból 45 embert ítéltek halálra, akik között 19 nő volt.

1933-ban egymástól függetlenül Arvid Harnack és Harro Schulzen-Boysen, a légierő egyik katonatisztje körül egy-egy művészekből, valamint tudósokból álló ellenállási csoport szerveződött. A két „baráti kör” 1935-ben forrt egybe, és a legfontosabb céljaik között szerepelt a szabad véleménynyilvánítás kivívása.

Miután Hitler hatalma kizárólagossá vált, a csoport tagjai egyre nagyobb erők bevetésével küzdöttek a fasiszta diktatúra ellen. Náciellenes röplapokat osztogattak, röpiratokat ragaszgattak, zsidókat bújtattak, hamis papírokat szereztek számukra.

Arvid Harnack és Harro Schulzen-Boysen, a „Vörös Zenekar” nevű szervezet két vezetője egyaránt baloldali politikai nézeteket vallott. Hittek a német-szovjet barátság megkötésének lehetőségében és a szovjet tervgazdálkodás németországi sikerében.

Schulzen-Boysen

1942 nyarán azonban a szervezet lebukott, rendszerellenes tevékenységükre fény derült. A „Vörös Zenekar” tagjaival szemben a hatóságok latartóztatási hullámot indítottak. A hadbíróság elé állított vádlottaknak szinte semmi esélyük sem volt megvédeni magukat. 1942. december 22-én Berlin-Plötzensee-ben a 77 letartóztatottból 45 embert ítéltek halálra, akik között 19 nő volt. Egyeseket lefejeztek, míg másokat kötél általi halállal büntettek.

„Vörös Zenekar” azonban még 1942 után is tovább működött, hiszen nem tudták minden tagját bíróság elé állítani.