Az óriáskígyó és a szimbolikus gondolkodás

Bár a mai emberhez anatómiailag hasonló elődünk már jó 120 ezer éve kialakulhatott, ám a szimbolikus gondolkodás megjelenésére még legalább 80 ezer évet kellet várni - legalábbis ezt hittük eddig. Egy botswanai barlangban nemrégiben megtalált kődarab azonban arra utal, hogy a szimbolikus gondolkodásmód már 70 ezer évvel ezelőtt megjelenhetett őseinknél.
Sokak szerint az emberi kultúra valódi kezdete arra az időszakra tehető, amikor elődeink az egyszerű túlélésen kívül már másra is koncentrálni tudtak, képesek voltak elvonatkoztatni és elvonatkoztatott gondolataikat szimbólumok formájában másokkal is közölni. A tudományos közösség sokáig úgy vélte, hogy az első szimbolikus-rituális jelrendszer valamikor 40 ezer ével ezelőtt alakult ki, bár 2001-ben egyszer már heves vita alakult ki a régészek között a témával kapcsolatban. Christopher Henshilwood akkor azt állította, hogy az Afrikát elhagyó elődeink már képesek voltak szimbolikus gondolkodásra.
Pikkelyek és dárdahegyek
Egy norvég kutatócsoport most szintén amellett érvel a National Geographic News híradása szerint, hogy elődeink első rituális szertartásai közel 70 ezer évvel ezelőttre datálhatók. Egy botswanai barlangban ugyanis több olyan nyomot is találtak, amelyek valamilyen rituális tevékenység meglétére utalnak. A barlangban egy 6×2 méteres kövön több száz barázda olyan formát alkot a mécses fényének megvilágításában, mintha egy óriáskígyót ábrázolnának. A több száz barázda a kígyó pikkelye lehet, ám Sheila Coulson, a régészcsoport vezetője szerint egyértelműen kivehető a piton szája is. Megfelelő szögből nézve pedig a kígyó csavarodó teste is jól kirajzolódik.
A barlangban ezen kívül több mint száz elszenesedett dárdahegyet is találtak, amelyek java része közel 200 kilométeres távolságról kerülhetett a barlangba. A dárdahegyek elégetése, valamint az a tény, hogy ilyen távolságról kerültek a lelőhelyre, Coulson meglátása szerint egyértelműen arra utal, hogy valamilyen rituáléhoz használhatták azokat. A megtalált dárdahegyekhez igen hasonlókat már korábban is találtak Afrikában, és azokat 70 ezer évesre datálták. „A leletek együttese vezetett minket arra, hogy feltételezzük: a pikkelyes, pitont ábrázoló kődarab, a messziről ideszállított és elégetett dárdahegyek igenis valamilyen rituális szertartás kellékei lehettek” – nyilatkozta Coulson a National Geographic News-nak.
Szkeptikusok
Larry Robbins, az amerikai Michigan Állami Egyetem antropológusa ugyanakkor óva int az elhamarkodott ítéletalkotástól. Ő maga egyszer már felvetette annak lehetőségét, hogy a botswanai barlangban megtalált barázdák valóban egy pitont ábrázolnának, és valóban rituális célokra használták volna, ám egyértelműen nem merné állítani ezt a mai tudása alapján. Abban pedig végképp nem biztos, hogy a barázdák és a dárdahegyek valóban 70 ezer évesek lennének. Könnyen lehet, hogy némely barázda nemrégiben „keletkezett”, azaz valaki szándékosan formálta a korábban is meglévő mélyedéseket kígyóformájúra Robbins szerint.
Stanley Ambrose, a szintén amerikai Illinois Egyetem antropológusa ugyancsak szkeptikus a leletek datálását illetően. „Jelen esetben nem látom a kétségbevonhatatlan bizonyítékát annak, hogy valóban ilyen régiek lennének a pikkelyszerű barázdák” – nyilatkozta a National Geographic News-nak. Önmagában a dárdahegyek még nem nyújtanak kellő biztonságot, ráadásul egyelőre még csak a korábban megtalált és 70 ezer évesre becsült dárdahegyekkel való hasonlóság tűnik az egyetlen támpontnak. Márpedig azt egyelőre nem bizonyították, hogy ezek a dárdák is valóban 70 ezer évesek lennének.
Mégsem véletlen, hogy elégették
Coulson azonban a kritikák ellenére kitart álláspontja mellett. „Nem valószínű, hogy a dárdahegyek maguktól vagy véletlenül váltak volna a tűz martalékává. Sokkal valószínűbb, hogy távoli vidékekről szándékosan hozták őket, hogy aztán egy rituális szertartás keretében elégessék azokat” – hangsúlyozza Coulson. Rupert Isaacsson, texasi újságíró, aki maga is igen sokat foglalkozott már Botswana őslakosaival, sőt könyvet is írt a bushmanokról, Coulson védelmére kelt.
Isaacsson szerint a bushmanoknak és elődeiknek igen sok hasonló jellegű rituáléjuk létezett korábban is, sőt manapság is sok helyütt megfigyelhető a Coulson által leírthoz hasonló szertartás. „Ezek a tradíciók mind a mai napig élők a bushmanok között” – nyilatkozta Isaacsson a National Geographic News-nak. A Reuters hírügynökség jelentése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a bushmanok mitológiájában a nép egy olyan óriáskígyótól származik, amely a barlangot körülvevő hegyek körül élt egykoron.