A világ legnagyobb operája

1825 őszén Párizsban született Charles Garnier, a 19. század egyik legelismertebb francia építésze. Az ifjúkorában többfelé, úgymint Itáliában, Törökországban és Görögországban is megfordult Garnier a külföldön szerzett tapasztalatait később a párizsi architektúrában kiválóan tudta alkalmazni.

A tehetséges építész 1860-ban nem csupán élete, hanem a 19. század legjelentősebb megbízását nyerte el. Garnier a leendő párizsi operaház megépítésére benyújtott pályázatával osztatlan sikert aratott, és olyan neves építészt utasított maga mögé, mint Eugéne Viollet-le-Duc.

Az operaház építési munkálataihoz III. Napóleon francia császár megbízásából 1862-ben láttak hozzá. A 13 éven át készülő, 11 ezer négyzetméter alapterületű épület több, mint 2100 néző befogadására volt alkalmas és színpada 450 művésznek biztosított helyet.

A 36 millió frankból, luxus kivitelben elkészült neobarokk stílusú „Theatre Nationale de l’Opera”-t 1875. január 5-én egy ünnepélyes koncerttel nyitották meg, majd színpadán három nappal később az első operaelőadást is bemutatták.

1989 nyarán Párizsban új operaházat avattak, így az Opera Garnier elvesztette addigi kiváltságos szerepét. Napjainkban az épületet elsősorban balettelőadásokra használják, és csak alkalomadtán mutatnak be klasszikus operaelőadásokat.