Paul Verlaine, a züllött költő

1844-ben jómódú metzi családban született Paul Verlaine, a francia szimbolizmus egyik meghatározó alakja. Jogásznak készült, azonban szakított tanulmányaival: érdeklődése az irodalom felé fordult. Költeményeivel a párizsi művészkörökben rövid időn belül elismertséget is szerzett magának.

Magánélete már nem alakult ilyen zökkenőmentesen. Gyakran volt agresszív: a feljegyzések szerint anyját és áldott állapotban lévő feleségét is rendszeresen ütlegelte. Miután 1871-ben megismerkedett az ifjú Arthur Rimbaud-val, elhagyta családját, és szenvedélyes viszonyba kezdett a nála mintegy tíz évvel fiatalabb fiúval.

Azonban míg Rimbaud valószínűleg csak a nagyra becsült mestert látta benne, addig Verlaine lelkileg és szexuálisan egyaránt az ifjú hatása alá került. A fiatal fiú tisztasága, nyitottsága, a költészet iránti fogékonysága és tehetsége megbolondította Verlaine-t.

Egy idő után azonban Rimbaud számára terhes volt Verlaine figyelme, gondoskodása és szeretete, így két év elteltével igyekezett a kapcsolatuknak véget vetni. Amikor egy brüsszeli hotelszobában szakított Verlaine-nal, az elkeseredett férfi pisztolyt rántott és rálőtt Rimbaud-ra.

Annak ellenére, hogy Rimbaud nem sérült meg súlyosan, Verlaine-t 18 hónapi fegyházra ítélték. A börtönéveket jól viselte: az akkor még csak 29 éves költő szinte baráti kapcsolatot alakított ki az őrökkel, megtért és vallásos verseket írt. Kiszabadulva azonban mégsem tudott hétköznapi értelemben normális életet élni. Noha férfiakkal már nem került közelebbi viszonyba, prostituáltakkal rendszeresen létesített kapcsolatot és rengeteget ivott.

Az önpusztító életmódnak köszönhetően 1896. január 8-án, 51 éves korában elszegényedve, magányosan hunyt el.