A klímaváltozás okozhatta két régi civilizáció hanyatlását

A tudósok régóta vitatkoztak már azon, miért is roskadt össze váratlan hirtelenséggel a maják kultúrája Kr.u. 900 körül, ahogy szintén értetlenül álltak sokáig az ugyanebben az időben rejtélyes gyorsasággal lehanyatlott kínai Tang-dinasztia bukása előtt is. Mindkét kultúra pár évtizeddel korábban még virágzó és erős, élettel teli civilizációnak tűnt, amelyet sem külső, sem pedig belső veszélyek nem fenyegettek, így aztán egyelőre csak hipotéziseket tudtak megfogalmazni a bukás okait illetően. Ezt tette a Nature című folyóirat hasábjain Gerald Haug, a potsdami Geoforschungzentrum kutatója is, ám a korábbi feltételezéseket kiegészítve meglepő, ám nem teljesen képtelen ötlettel állt elő.

Nem lokális, hanem globális
Haug szerint ugyanis nem a véletlen egybeesésnek köszönhető, hogy a 10. század elején szinte évre pontosan ugyanabban az időben tűnt el a maják kultúrája és a Tang-dinasztia Kínában. „Az egybeesés lehet véletlen műve is, ám sejtéseink szerint azért ennél jóval többről van szó” – nyilatkozta Haug az AP hírügynökségnek. A mostani kutatás során ugyan egy délkelet-kínai tó mélyéről vett üledékmintát vizsgáltak be a tudósok, ám korábban Haug és csapata már behatóbban foglalkozott a maják civilizációjával is.

Akkori vizsgálataik során arra jutottak, hogy a maják civilizációjának periodikus meggyengülése és az időjárási körülmények megváltozása között összefüggés mutatható ki. A korábbi tanulmányt is alapul véve azonban arra jöttek rá a német kutatóközpont tudósai, hogy a klímaváltozás, legalábbis a Kr.u. 9-10. század fordulóján tapasztalható klímaváltozás nem lokális jellegű volt. A Kínában végzett geológiai vizsgálatok meglepő hasonlóságot mutattak ugyanis a korábban Közép-Amerikában végzett kutatások eredményével.

Erős téli monszun, száraz nyár
A kínai tóból vett üledékminta titánium koncentrátuma adta a kulcsot a globális klímaváltozás téziséhez. Ez alapján ugyanis meg lehetett állapítani, hogy mely időszakok voltak szárazabbak és melyek csapadékosabbak. A titánium koncentrátuma magasnak volt mondható az üledékrétegben akkor, amikor téli időszakban erőteljes monszunszelek uralkodtak a régióban. Szintén a téli monszunszél erősségének megállapítását segítette az üledékrétegben található vas oxidációjának vizsgálata: ennek alapján ugyanis megállapítható volt, hogy mennyi oxigén volt adott időszakban a vízben, ami viszont egyértelműen a víz szél általi felkavartságára utalhat.

Azt már korábban felismerték, hogy az erős téli monszunszeleket igen száraz nyarak követték. A nyári esők mennyisége jól kimutatható módon mindkét civilizáció központjában drasztikus mértékben csökkent a Kr.u. 9. század elejétől. Ezzel egyidőben a monszunesők délebbre húzódtak, így a trópusi éghajlat északabbi területei valósággal kiszáradhattak – állítják a kutatók. A globális klímaváltozás a mostani kutatással immáron szinte biztosra vehető, ám annak okaira egyelőre nem találtak magyarázatot a tudósok.

Nem csak a klíma az oka a hanyatlásnak
Haug kollégái közül többen azonban a német kutató hipotézisét sem tartják teljesen megalapozottnak. Patrick Culbert, az amerikai Arizona Egyetem antropológusa úgy véli, hogy a klímaváltozás semmiféleképpen sem lehetett a fő oka a maják eltűnésének. A maják történetének kiváló ismerője szerint a hanyatlás okai a túlnépesedésben és a környezet túlzott kizsákmányolásában keresendők. Larry Peterson, a szintén amerikai Miami Egyetem professzora a Tang-dinasztával kapcsolatban pedig az AP jelentése szerint megjegyezte, hogy külső támadás már Kr.u. 750 körül meggyengítette a dinasztiát, amelyet belső lázadás és elégedetlenségi hullám követett, mígnem Kr.u. 907-ben részben ezeknek is köszönhetően omlott össze a dinasztia.

Annyit azonban elismernek, hogy a szárazabb éghajlat hozzájárulhatott az elégedetlenség kialakulásához. „A maják uralkodója, ahogy a Tang-dinasztia tagjai is tulajdonképpen majdnem isteni tiszteletnek örvendhettek, ám esendőségük megmutatkozhatott abban, ha egy pár szárazabb évet követően nem tudták befolyásolni az esők mértékét. Az esők hiánya így aztán nem csak a mezőgazdasági termésnek tett rosszat, hanem egyben erodálta az uralkodók tekintélyét is” – nyilatkozta Peterson.

Pálinkás Károly