A „fenséges” uralkodó

Kr.e. 63 őszén gazdag római családban született Gaius Octavianus, az ókori római történelem egyik legmeghatározóbb figurája. Miután Julius Caesart Kr.e. 44-ben meggyilkolták, Octavianus lett a politikai örököse. Octavianus ezt követően 12 éven át Antoniussal és Lepidussal együtt irányította a Római Birodalmat.

Annak ellenére, hogy Róma államformája köztársaság volt, Octavianus minden politikai hatalmat megszerzett magának. Még 20 éves sem volt, amikor consuli megbízatást kapott, majd később a censori, a praetori tisztséget is ellátta, valamint pontifex maximussá választották.

Amikor többen meggyanúsították, hogy a köztársaság létére tör, ünnepélyesen bejelentette lemondását. Kr.e. 27. január 16-án Octavianus néhány napos politikai huzavona után azonban mégis elfogadta a szenátus által felajánlott princeps címet, amivel ő lett Róma első embere. Lucius Munatius Plancus javaslatára még az Augustus (fenséges) nevet is felvette. Innentől kezdve a köztársaság csak névlegesen élt tovább, Augustus a gyakorlatban mint egyeduralkodó irányította Róma ügyeit.

Augustus kellemes megjelenésének és modorának köszönhetően hatalmas népszerűségnek örvendett. Állítólag feltűnően szép volt, azonban mégsem esett soha a hiúság csapdájába. Egyszerűen élt, a luxus minden formáját kerülte. Noha nem kötött könnyen barátságot, barátait megbecsülte, elismerte azok erényeit és hűségét.

Amennyire szerencsés volt a politikában, olyannyira peches a magánéletben. Első feleségét szűzen küldte vissza családjához, a második feleségétől pedig annak csapodársága miatt vált el. Az utóbbi házasságból származó Iulia nevezetű lánya és unokája pedig az erkölcstelen, züllött életmódjával folyamatosan szégyent hozott fejére.

Suetonius történetíró szerint élete nagy szerelme Livia Drusilla volt, de a pár boldogságát beárnyékolta, hogy nem született közös gyermekük. Az idős korában elhunyt Augustus élete utolsó napjait és óráit is Liviával töltötte. Állítólag felesége csókjai közepette, ezekkel a szavakkal távozott e világból: „Livia, emlékezz házasságunkra, s élj boldogul!”.