Feltárták a világ „első” háborújának nyomait

Kissé abszurdnak tűnhet a megállapítás, de bizonyos szempontból mégis igaz: az Öböl-háború és a mostani iraki háború, amelyek mérhetetlen pusztítást végeztek az ősi mezopotámiai kultúrák helyszínén, amelyek során minden bizonnyal felbecsülhetetlen értékű régészeti leletek semmisültek meg, és amely miatt a régészeknek oda kellett hagyniuk ásatásaikat, úgy tűnik mégis járt némi tudományos jellegű hozadékkal.

A régészek ugyanis a nyugalmasabb, ám talán nem kevésbé érdekes Észak-Mezopotámiai régiók iránt kezdtek érdeklődni. Ahogy a figyelem egyre inkább ezekre a régiókra összpontosult, úgy jöttek rá arra, hogy minden valószínűséggel újra kell majd írni a tankönyvek ősi kultúrákkal foglalkozó fejezetét.

Nem földrengés, hanem háború

Az ásatásokat ugyan már 1999-ben elkezdték a szíriai Hamoukar városának közelében – az iraki határtól pár kilométerre – ám a legjelentősebb leletekre csak tavaly év végén bukkantak rá, a sajtónak pedig a hét közepén mutatták be azokat.

A chicago-i egyetem és a szíriai régészeti hatóságok közös munkáját vezető német régész, Clemens Reichel röviden már korábban is beszámolt arról, hogy meglátásuk szerint az emberiség első ismert háborújának nyomaira bukkantak a szíriai város közelében.

Feltételezéseiket arra alapozzák, hogy a feltárt városfalban igen sok lövedéknyomot találtak, egy összedőlt épületben pedig közel ezer darab változó méretű, ovális alakú agyaggolyóra bukkantak, amelyeket a korabeli legfőbb fegyverben, a kőhajító berendezésben vagy parittyában használhattak.

A romba döntött épületek akár egy nagyobb természeti csapásról – leginkább földrengésről is tanúskodhatnának -, ám Reichel és kutatócsoportja kizártnak tartják ezt a lehetőséget miután a város nagy részét feltárták, és számos harci cselekményre utaló jelet találtak.

Kétségbeesett védekezés

A golyókat Reichel elmondása szerint bizonyosan a később összedőlt épületben gyártották, mivel a gyártási folyamat szinte minden fázisából találtak lövedéket. A leginkább furcsának azonban azt találták, hogy maga a „lőszergyár” kétségbeesett és egyben amatőrnek mondható védekezésről tanúskodik. A ház padlózatában ugyanis nemcsak a nem túl kemény, agyagból készült golyók sorakoztak fel: a padlózatba süllyesztve több olyan edényt is találtak, amelyeket eredetileg a kiszáradt pecsétek áztatására használtak.

„A város védői 5500 évvel ezelőtt valóban nagyon kétségbe esettek lehettek. Minden kezükbe kerülő dolgot a támadókra hajítottak, és minden lehetséges módszer segítségével megpróbáltak lőszert előállítani. Ám a házban megtalált lövedékeket már nem tudták kilőni: az ellenfél romba döntötte a lőszergyárat” – mondta tájékoztatóján Clemens Reichel Hamoukar városának pusztulása kapcsán.

Reichel az AP hírügynökségnek elmondta, hogy a támadók kiléte bizonytalan, bár feltehetőleg a dél-mezopotámiai Uruk városából érkeztek, eddig semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezt a feltételezést. Igazán meglepő azonban az, hogy az északi város kultúrája már jóval a déli támadók megjelenése előtt viszonylag fejlett volt.

Észak fejlettsége meglepte a régészeket

Az eddigi feltételezések szerint ugyanis a kultúra valódi bölcsői a dél-mezopotámiai városok voltak, ahonnan aztán szétterjedtek a különféle civilizációs vívmányok.

Ráadásul a mezopotámiai városok kialakulását egyértelműen az öntözési rendszer és a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenység megszervezésével hozták összefüggésbe. Úgy tűnik azonban, hogy Hamoukar városban feltárt leletek most mindkét feltételezést megcáfolják.

A város romjai alatt ugyanis igen sok obszidiánból készült eszközt találtak, amelyek finom megmunkáltságról tanúskodnak. Az obszidiánt ráadásul legalább száz kilométerről szállíthatták Hamoukar városába, mivel a város közelében sehol nem található obszidián lelőhely. Ez viszont azt mutatja, hogy a város a kereskedelem és a kézművesipar révén válhatott viszonylag gazdaggá – nagyjából azzal egy időben, hogy Dél-Mezopotámiában kialakultak az első fejlettebb városok.

Így aztán Reichelék szerint az első tézis sem állja meg a helyét: az északi kultúra nem egyszerűen a déli, fejlettebb mezopotámiai városok expanziójával fejlődött, hanem azzal párhuzamosan, sőt – ahogy azt a hamoukari leletek tanúsítják – olykor fejlettségben azt megelőzve.

„Hamoukar a déli városoktól független, azokkal azonban élénk kereskedelmi kapcsolatot ápoló város lehetett. Bevétele pedig valószínűleg az obszidián eszközök tömeggyártásából és azok eladásából származott, egészen a város pusztulásáig” – tette hozzá a kutató.