Eladó a világ legkisebb „állama”
A hirdetés talán így folytatódhatna: kilátással a tengerre, és csakis a tengerre. Az Északi-tengeren található, ötszáz négyzetméter területű Sealand saját pénzzel, nemzeti lobogóval, bélyeggel és kormánnyal, potom egy milliárd dollárért vevőre vár.
A címben szereplő mondattal nem mindennap találkozhatunk az apróhirdetésekben. Az említett terület a Sealandi Hercegség, a világ legkisebb „állama”, amely Nagy-Britannia keleti partjai előtt található.
Habár ilyen áron akár alkalmi vételnek is tűnhet, az új tulajdonosnak nem éppen egy makulátlan hercegség pottyan az ölébe. Sealandet ugyanis eddig még – a sajátján kívül – egyetlen kormány sem ismerte el, pedig már negyven éve fennáll.
A miniállam tulajdonképpen egy tengerben álló platform, amelyet a britek építettek a második világháború alatt Anglia partjaitól valamivel több mint hét tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken (akkor Anglia még csak hárommérföldnyi körben tekintette a tengert felségvizének – partjaitól számítva). Az erőd a német támadások ellen szolgált légelhárító bázisként.
A háború után is csatározások színhelye
A világháború után a legtöbb ilyen létesítményt lebontották, de a Roughs Tower „valahogy” ott maradt. Így aztán óriási meglepetést keltett, amikor a mintegy 200 négyzetméteres alapterületű (de több emeletes) szigeterődöt 1967. szeptember 2-án Paddy Bates, a haditengerészet egykori őrnagya elfoglalta: kitűzte zászlaját és kikiáltotta a Sealandi Hercegséget.
A Bates család 1968-ban „visszaverte” a brit haditengerészet egységeit (pár lövést adtak le), s miután egy angliai bíróság illetéktelennek minősítette magát az ügy megítélésében, merthogy az nemzetközi vizeken történt, Sealand szerint de facto elismerte a hercegséget.
1969 óta, a platform fenntartási költségeinek fedezésére az ország saját útlevelet és bélyeget bocsátott ki.
Nagy-Britannia azonban 1987-ben kiterjesztette fennhatóságát a partjaitól 12 mérföldre lévő tengeri területre, így a platform már brit felségvizekre került.
Államalapítók vagy demonstrálók?
Sealand nincs egyedül ebben a különleges helyzetben. Nemrégiben hasonló kis „államot” hoztak létre a homoszexuálisok jogaiért küzdő szervezetek az ausztráliai Nagy-korallzátony egy szigetén, szintén saját zászlóval, bélyeggel. 2004-ben azért szánták rá magukat erre a jelképes lépésre, mert az ausztrál parlament nem szavazta meg az egyneműek házasságkötését engedélyező törvényjavaslatot.
Szintén Ausztráliában került sor 1970-ben egy államalapításra, amikor a kormány mezőgazdaság-politikája elleni tiltakozásul farmerek megalapították Hutt River Province-t.
Az „államalapítók” minden igyekezete ellenére a nemzetközi világ nem ismerte el egyik újdonsült jövevényt sem. Jelenleg hivatalosan még mindig Vatikán számít a világ legkisebb államnak, a maga 0, 44 négyzetkilométerével. A sorban ezt követi Monaco, San Marino és Andorra.
Mitől lesz ország egy ország?
David Miller, a National Geographic Társaság térképészeti osztályának vezetője az amerikai National Geographic Online-nak elmondta, ahhoz hogy egy állam felkerüljön a hivatalos térképekre három feltételnek kell teljesülnie. Szárazfölddel kell rendelkeznie, ellenőrzést kell gyakorolnia e fölött, és nem utolsó sorban más államoknak is el kell ismerniük, mint független államot.
„Sealand esetében pedig nincs szó se szárazföldről, se nemzetközi elismerésről” – tette hozzá a szakértő, és mivel 1987 óta brit felségvizeken van, a brit királyság részének számít.
A bizonytalan jogi helyzet, és a sziget korábbi szoftverbirodalomként befutott olykor kétes hírneve (erről egy korábbi cikkünkben olvashat >>) talán jól magyarázza, hogy a potenciális vevők miért nem állnak tömött, rendezett sorokban, habár a helyet a tulajdonosa „Michael herceg”, a „honfoglaló” Paddy Bates fia szép kilátással hirdeti.