A Bounty felgyújtása

A brit tengerészet háromárbocos hajója, a Bounty 1787-ben William Bligh hadnagy vezetésével csendes-óceáni expedícióra indult, melynek legfőbb célja volt, hogy Tahitiről kenyérfa-dugványokat hozzanak. Hazafelé a hajón azonban lázadás tört ki, amely azóta számtalan regény, film és színházi darab témájául szolgált.

A Bounty legénysége sok nehézségen ment keresztül, különböző sérüléseket szenvedtek, sokan megbetegedtek, mire elérték Tahiti partjait. A tíz hónapon át hajón tartózkodó matrózok üdvrivalgásban törtek ki, amikor végre lehorgonyoztak a Mataviai-öbölben.

Mivel a kenyérfa dugványai még nem voltak szállítható állapotban, a legénység öt kellemes hónapot töltött Tahitin. A barátságos emberek társasága, a táncoló lányok kedvessége és odaadása elfelejtette az angol matrózokkal a korábban olyannyira kínzó honvágyat.

1789 tavaszán 1015 palántával a fedélzetén a Bounty elhagyta Tahitit. Még egy hónapja sem volt vízen, amikor Fletcher Christian altiszt vezetésével a legénység fellázadt Bligh kapitány ellen. A lázadók úgy döntöttek, hogy Bligh kapitányt és 17 társát egy bárkába ültetik, így engedik őket útjukra az óceánon. Míg az alig hét méter hosszú és két méter széles csónak 18 emberrel megpakolva az indonéziai Kupang felé ringatózott, addig a Bounty a Pitcairn-szigetek irányába hajózott.

A lázadók hazájukba nem térhetek vissza, mert halál várt volna rájuk, ezért úgy határoztak, hogy az európaiak által még érintetlen Pitcairn-szigeteken telepednek le, amely tökéletes búvóhelyül szolgált. 1790. január 23-án egy lázadó matróz önhatalmúlag még a Bounty-t is felgyújtotta, hogy minden nyomot eltüntessen.

A hajó elsüllyesztésének helyszínén, a Bounty-öbölben a lázadók leszármazottjainak szervezésében minden év 23-án Bounty-napot tartanak, amikor megemlékezésképpen egy hajót kivisznek a vízre és felgyújtanak.