Különös helyre bukkantak Peruban

Aki látta már Edward Munch Sikoly című festményét, az tulajdonképpen már látott Chachapoya-embert is. Egyes kutatók ugyanis azt feltételezik, hogy Munch egy olyan, Peruból származó múmiát vett mintául festményének elkészítéséhez, amelyet a Firenzei Természettudományi Múzeumban őriznek. A feljegyzések ugyan nem tesznek említést arról, hogy Munch járt volna Firenzében, és látta volna a múmiát, ám a hasonlóság valóban megdöbbentő.

Keveset tudunk

Ahogy nem állíthatunk biztosat a Munch-ügyben, úgy a Chachapoya-emberekről is általában igen keveset tudnak a kutatók. Az biztos, hogy a viszonylag fejlett kultúrával rendelkező nép hatalmas építményeket hagyott hátra a hegytetőkön. Ráadásul olyan sziklasírokra is rábukkantak a régészek, amelyekben jó állapotban lévő múmiákat helyeztek el a Kr.u. 6. és 15. század között virágzó kultúrájú nép tagjai.

Az Inka Birodalom egészen a 15. század végéig sikertelenül próbálkozott meghódításukkal, keményen ellenálltak, sőt a konkvisztádorok feljegyzései szerint (amelyek egyébként az egyetlen írásos forrást jelentik a Chachapoyákról), még a spanyol hódítókkal is hajlandók voltak szövetségre lépni az inkák ellenében. Végül nem sokkal magának az Inka Birodalomnak a pusztulását megelőzően mégiscsak beolvadtak a birodalomba.

Ütközőzónában

Azt viszont egyelőre csak találgatják a kutatók, hogy mekkora kiterjedésű lehetett egykoron a Limától jó 600 kilométerre északra fekvő birodalom. A most megtalált építmény ugyanis abban a zónában található, amelyet eddig a „felhőharcosok” (ez a Chachapoya jelentése) és a többi dél-amerikai őslakos közötti semleges ütközőterületnek véltek. A pufferzónának tartott régióban azonban Keith Muscott, az amerikai Kaliforniai Egyetem régésze csapatával olyan építményt tárt fel, amelyet nagy valószínűséggel a felhőharcosok népe épített.

„A helyet még mindenféleképpen meg kell vizsgálni alaposabban, ám a frízek és az építkezés stílusa egyértelműen arra utal, hogy a felhőharcosok építhették a most megtalált építményt. A falazatból hiányzó habarcs és az ívelt megoldások erősítik a feltevésünket”” – nyilatkozta Muscott a Spiegel Online-nak. Csakhogy maga az épületrom egyéb, sokkal izgalmasabb feltevésekre is késztette Muscottot és csapatát.

Nem erődítmény

A nemrégiben három vadász által megtalált épülethalmaz ugyanis nem tűnik egy túlzottan erős erődítménynek. A falak ugyan vastagok, maga az épület pedig hatalmas (közel 70 méter hosszú és 35 méter széles), sőt még egy kilátótornyot is építettek hozzá, amelynek következtében a helyiek egyszerűen csak fegyháznak nevezik, ám Muscott szerint az épületnek egykoron egészen más funkciója lehetett.

Szinte biztos, hogy nem erődítményről van szó, amely katonai célokat szolgált. Sokkal inkább egy mauzóleum vagy ceremoniális célokat szolgáló építményről tanúskodnak a romok, ahogy még inkább erre utal az épület előtt megtalált szintén nagy kiterjedésű épített tér. Az emelvényszerű 7 méter széles és 10 méter hosszú terület a Kaliforniai Egyetem kutatója szerint vallási szertartások helyszíne lehetett.

Annál is inkább erről lehet szó, mivel a hatalmas építmény közelében egyáltalán nem bukkantak további épületek maradványaira. Márpedig erődítményeknél a megszokott kép éppen az, hogy az ilyen építményeket további épületek veszik körül, amelyek adminisztrációs vagy egyéb katonai célokat szolgáltak. Éppen emiatt erősödött meg a kutatókban az a feltételezés, hogy az eldugott helyen megtalált épület vallási szertartások helyszíne volt egykoron.

Uralkodtak vagy kooperáltak

A romok azonban még egy dologról árulkodnak: a „felhőharcosok” vagy teljesen uralhatták egykoron a régiót vagy pedig jószomszédi viszonyt ápolhattak igen sokáig a körülöttük élő népekkel. Az ütközőzónában felépített és tulajdonképpen ellenséges támadásokkal szemben teljesen védtelen épület legalábbis arra utal, hogy a Chachapoya-emberek nem tartottak a szomszédos népektől.

Másrészről az épület helyzete azt is mutatja: valószínűleg újra kell gondolni a Chachapoya-birodalom területi kiterjedését is a kutatóknak. Könnyen lehet ugyanis, hogy az egykoron a „világ keleti” végének aposztrofált terület közel sem volt olyan lakatlan, mint amilyennek mostanáig feltételezték a tudósok. A laikusoknak egyelőre várniuk kell tehát a további kutatásokra (vagy az olyan szerencsés véletlenekre, amelyek az épületek felfedezését most is elősegítették), addig is a szerencsésebbek vigasztalódhatnak azzal, hogy a Limában most megnyílt kiállítás keretében több mint 200 Chachapoya-múmiát vehetnek szemügyre.