A lefolyótól a Dunáig

Az 1990-es évek elejétől mintegy 50 százalékkal csökkent a fővárosi vízfogyasztás, amely komoly gondot okoz a szennyvízelvezető hálózatban. A kisebb mennyiségű szennyvíz miatt ugyanis hamarabb kiülepedik a darabos szennyezés, a szerves anyag.

Otthon a lefolyóba öntött/tuszkolt szerves anyagból (ételmaradék, kávézacc) származó magas zsírtartalmú szerves anyag kiülepedik a csatorna falára, így csökkenti annak keresztmetszetét, ami a csatorna eldugulásához vezet.

Nem csak a pénztárcánk, hanem az orrunk is megérzi ennek hatását. A szerves anyag ugyanis már a csatornában rothadni kezd. A felszabaduló kénhidrogén és metán gáz pedig a csatornanyíláson a felszínre jön, amitől járókelőként hamar elhúzzuk az orrunkat, hiszen az előbbi okozza a jól ismert, kellemetlen záptojás szagot.

A kénhidrogénből a csatorna felső részén a külső légtér páratartalmával egyesülve kénsav keletkezik, amely korróziót idéz elő a csatorna belső falán. Ezért a hálózat egyes pontjain nitrátot adagolnak a szennyvízhez, amely megakadályozza a kénhidrogén képződést. A nagy mennyiségű bomló szerves anyag hozzájárulhat a kórokozók, csótányok és patkányok elszaporodáshoz is.

A háztartási hulladékként a lefolyóba öntött festék, a szerves anyaghoz hasonlóan könnyen a csatorna falára tapad, ami szintén dugulást eredményez. Habár a festékek, hígítók, tisztítószerek a szennyvíztisztító telepig érve felhígulnak, hiszen lakosság körében nincs szó olyan nagy mennyiségről, mint amennyit az ipar használ, viszont tartalmazhatnak olyan összetevőket, amelyeket a biológiai tisztítás során nem lehet kiszűrni, így végső soron a tisztítatlan szennyvízhez hasonlóan az élővízbe kerülnek.

Több mint félmillió köbméter szennyvíz keletkezik naponta

A szennyvízkezelés téren fontos feladat a lakosság szemléletformálása – hangsúlyozta lapunknak Makó Magdolna, az FCSM környezetvédelmi szakértője.

Az élelmiszerhulladék inkább szelektíven gyűjtve, kukában landoljon, mint a lefolyóban, a festékeket, hígítókat és egyéb szennyező anyagokat érdemesebb leadni a hulladékgyűjtő udvarokban, ahol gondoskodnak azok megfelelő elhelyezéséről. A háztartási tisztító vegyszerek pedig legtöbbször kiválthatók természetes anyagokkal is, mint például ecet vagy citromlé.

Sajnos a fővárosi és a környező területekről származó szennyvíznek jelenleg még csak alig fele jut a szennyvíztisztítókba, a másik fele tisztítatlanul kerül a befogadóba, vagyis a Dunába. Bár hozzá kell tenni, a tisztítatlan szennyvizet is – mielőtt az átemelő műveknél a folyóba engednék – szűrőráccsal megtisztítják a darabos szennyezőanyagtól és a hordaléktól.

A fővárost a lábunk alatt több mint ötezer kilométer hosszan hálózza be a szennyvízcsatorna-rendszer, amelyen naponta mintegy 550 ezer köbméter víz halad végig. Ennek viszont csak 45 százaléka jut el a két szennyvíztisztító telepre, az észak- és a dél-pestire. Míg az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep elméleti kapacitása 200 ezer, a dél-pestié csak 80 ezer köbméter naponta.

Nem csak a vizet tisztítják

Az észak-pesti telepet évközben nyílt napokon és jeles napokon szakvezető kíséretében bárki megtekintheti. Aki egy ilyen „túrára” vállalkozik annak érdemes a térkép vagy kiírások alapján tájékozódnia ugyanis (meglepő módon) szag alapján nem lehet odatalálni a telephez. Sőt, magán a telepen is inkább csak a tudat figyelmeztet arra, hogy hol is járunk, ugyanis legfeljebb csak a nyitott medencék közvetlen közelében érezni némi záptojásra emlékeztető szagot.

A telepen lévő üzemek levegőjét ugyanis bioszűrővel tisztítják, így ma már köbméterre számítva több levegőt (naponta két millió köbméter), mint vizet tisztítanak.

A vezetés a mechanikai tisztítónál kezdődik, ahol az automata lépcsős szerkezetű rácsok láthatók, amelyek kiszűrik a nagyobb, darabos lebegő szennyezőanyagot. Ezután a víz a homok és zsírfogóba kerül, ahol eltávolítják a medence aljára leülepedő hordalék egy részét, a víz felszínére kigyűlt zsírt pedig egy speciális szerkezettel „lefölözik”. Ezután a víz az előülepítő medencékbe kerül, amelyek feladata lebegő szerves anyag kiülepítése.

A következő lépésben a víz a levegőztető medencébe kerül, ahol az oldott szerves anyag bomlik le. Egyből szembetűnik, hogy míg az előülepítő medencében már meglepően tiszta volt a víz, a levegőztető medence vize bizony elég látványosan habzik és zavaros. Itt ugyanis vasvegyület adagolásával kicsapatják a vízben lévő foszfort, tehát végső soron örülhetünk, hogy habzik a víz – magyarázza a csoport vezetője, ugyanis ha nem habzana, azt jelentené, hogy nem működik a folyamat.

Szennyvíziszapból energia

Az utolsó fázisban a levegőztető medencéhez kapcsolódó utóülepítő következik. Itt a tisztított vizet elválasztják a még kiülepedő iszaptól, majd a víz átemelőn keresztül a Dunába jut. Az ország legnagyobb szennyvíztisztító telepén a szennyező anyag több mint 90 százalékát távolítják el a vízből.

A szennyvíztisztítás során visszamaradó szennyvíziszap kezelése és elhelyezése további komoly gondot jelent. Az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telepen az iszapot sűrítik, víztelenítik és fertőtlenítik, majd ezután lerakóra kerül.

A dél-pesti telepen ezzel szemben termofil rothasztóba kerül, ahol a keletkező metán gázt energiatermelésre használják. Az így termelt áram fedezi a telep teljes energiaigényének több mint 90 százalékát. A rothasztóban nem csak a telep szennyvíziszapja, hanem a vendéglátóipari egységektől beszállított élelmiszer-hulladék is hasznosításra kerül.

Kapcsolódó cikkünk: