A cserkész mozgalom kezdetei

A világméretű ifjúsági mozgalom, a cserkészet alapjait Sir Robert Baden-Powell fektette le. Az angol-búr háborúban tábornokként szolgáló Baden-Powell feladata volt a Mafeking erőd védelme. Mivel többszörös túlerővel kellett megbirkóznia, nem engedhette meg magának, hogy jólképzett katonákat hírszerzésre fogjon be. Ezt a feladatot önkéntes alapon fiatal fiúk vállalták magukra. A katonatiszt a tapasztalatait és a tanácsait az „Útmutatások a hírszerző szolgálathoz” című kiképzési könyvében foglalta össze.

Baden-Powell, akit többnyire csak Bi-Pinek neveztek, felbuzdulva könyve óriási sikerén, úgy döntött, hogy megírja a „Cserkészet fiúknak” című munkáját. Miután papírra vetette a fiataloknak szánt nevelési programját, úgy gondolta, hogy a gyakorlatban is kipróbálja. Brownsea-szigeten cserkésztábort szervezett, amelyen különböző társadalmi csoportokból származó 22 gyermek vett részt. A katonás fegyelem keretein belül a gyerekeknek lehetőségük nyílt a sportolásra, a tanulásra, a jellemfejlesztésre, valamint igyekeztek összekovácsolni a közösséget.

Miután elmélete a gyakorlatban is megállta a helyét, írását végleges formába öntötte, amely 1908. január 26-án jelent meg. Az ifjúság testi, lelki, szellemi fejlődését elősegítő cserkészmozgalom rövid időn belül világméretűvé fejlődött. A mozgalom virágkorát a két világháború között élte.

A magyarországi cserkészmozgalom megalapozása Sík Sándor nevéhez fűződik.