Páratlan térképgyűjtemény került az MTA-hoz

A február 9-ig látható kiállítás csak töredékét mutatja be annak a több mint ezer darabból álló gyűjteménynek, amely a Magyar Nemzeti Bank jóvoltából nemrég került az MTA tulajdonába. A gyűjteménynek témáján kívül más magyar vonatkozása is van: eredetileg egy 1956 óta Párizsban élő magyar emigráns, Szánta Lajos tulajdona volt. A gyűjtő több mint ezer, 1528 és 1850 között Magyarországról készült térképet vásárolt meg az évek során.

Járai Zsigmond, az MNB elnöke a kiállítás megnyitóján elmondta, hogy talán ez a legteljesebb magyar vonatkozású térképgyűjtemény, és olyan ritkaságokat is tartalmaz, amelyekből csak egyetlen példány van.

Mivel ezek a térképek még nem nagyipari módszerekkel, hanem manufakturális keretek között, kis példányszámban készültek, értéküket nem csak ritkaságuk, hanem aprólékos, művészi kidolgozottságuk is növeli. Hiszen nem csak földrajzi vagy történelmi információforrásokról van szó, hanem művészeti alkotásokról is. Ezek az aprólékos, kifinomult rajzok egyfajta időutazásra hívják a látogatót.

Történelmi jelentőségű művek

Plihál Katalin, az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárának osztályvezetője, a tárlat kurátora, a kiállítás megnyitóján többek között felhívta a figyelmet egy különleges alkotásra, az 1691-ben Párizsban készült, Erdély öt nemzetisége című térképre, amely az egykori Erdély nemzetiségeinek területi elterjedését mutatja be (második kép). A Nicolas de Fer által készített térkép érdekessége, hogy több mint 250 évvel később sorsdöntő esemény részese volt: az 1946-os párizsi béketárgyaláson a magyar küldöttség a XVII. századi Erdély nemzetiségi struktúrájának bizonyítékaként mutatta be a térkép kicsinyített másolatát.

A tárlaton a világhírű németalföldi térképész, Gerhardus Mercator egy 1636-ban készült alkotása is látható. A látogató számára szembetűnő lehet a Samuel Parker nevéhez fűződő, 1726-ban, Londonban készült térkép, amely meglepő módon kör alakú. A lap sarkaiban a szerző Magyarország gazdaságára és történetére vonatkozó információkat tüntetett fel.

Népszerű térképészeti téma volt a török elleni harc

A Kárpát-medencében zajló török háború miatt nemzetközi szinten is megnőtt az érdeklődés a magyarországi harci eseményeket bemutató térképek iránt. Miközben a hazai térképészet háttérbe szorult, annál nagyobb számban jelentek meg külföldi hadmérnökök, térképészek által készített művek.

Viszont mivel a körülmények nem tették lehetővé a széleskörű, országos felméréseket, a térképkészítők jórészt korábbi forrásokra, és kisebb területekről készített aktuális térképvázlatokra, feljegyzésekre támaszkodtak.

Az ebben az időszakban készült térképek jelentős részének alapjául jórészt két korábbi „nagy mű” szolgált. Az egyik az 1528-ban kiadott Lázár-térkép volt. A Tabula Hungariae című térkép feltehetőleg Lázárnak, Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárának nevéhez fűződik. Ez volt az első részletes magyar országtérkép. A térkép a korabeli alkotásokhoz viszonyítva nagy pontosságról és részletességről tanúskodik, mintegy 300 földrajzi nevet és 1300 településnevet tartalmaz.

A másik mérföldkövet a magyar térképészetben Johannes Honter által készített igen részletes Erdély térkép (Chorographia Transsylvania-Sybembürgen) jelentette. Ez a két mű mintegy kétszáz évig szolgált (részben) alapjául a Magyarországról készült térképeknek.

Fejreállt Balaton?

A másolások valamint a kevés közvetlen, helyszíni forrás miatt a térképeken gyakran előfordultak a tájolásban, a földrajzi nevekben való pontatlanságok. Ez utóbbi oka volt, hogy a gót betűket könnyű volt „félreolvasni”, így néhány másolás után, egy-két betű elírásával már alig lehetett ráismerni az adott település nevére.

A fentiekre jó példa, hogy több térképen például a Tihanyi-félszigetet, az apátsággal együtt a déli parton tüntették fel.

A török kiűzése után már az ország egész területén lehetővé váltak a széleskörű, részletes felmérések, a technológia fejlődésével pedig maguk a térképek is egyre pontosabbak lettek. Ennek a korszaknak egyik legjelentősebb szereplője Luigi Ferdinando Marsigli volt. Az ő térképein kerül „helyére” a Duna, amely a korábbi térképi ábrázolásokon a maitól eltérően, nem észak-déli, hanem északnyugat-délkelet irányban haladt.

Marsigli és a Johann Cristopher Müller, 1726-ban kiadott Duna-mappációja felbecsülhetetlen értékű nem csak a magyar térképészet, de a történelem, a természettudomány és a néprajz számára is (erről egy korábbi cikkünkben olvashat >> ).

A kiállítás helyszíne: MTA Művészeti Gyűjtemény (1051 Budapest, Roosevelt tér 9. III. em.)

Térképek forrása: Országos Széchényi Könyvtár