Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Bizottságának (IPCC) február 2-án megjelent összefoglaló tanulmánya mintegy negyven ország hatszáz kutatójának bevonásával készült.
A tanulmány nem tartalmaz rendkívüli újdonságot a globális klímaváltozással kapcsolatban, jelentősége leginkább abban rejlik, hogy megerősíti azt a már korábban is hangoztatott tudományos tényt, hogy a Föld átlaghőmérséklete nő, és ennek fő okozója az ipari forradalom – de leginkább az elmúlt fél évszázad – óta zajló emberi tevékenység.
Az IPCC – az 1990. és az 1996. évi tanulmány után – utoljára 2001-ben adott közre ilyen átfogó jelentést, amelyet azóta minden mértékadó szakmai és döntéshozói fórum világszerte kiindulási alapnak tekintett. Az IPCC-t az ENSZ Környezeti Programja (UNEP) és a Meteorológiai Világszervezet (WMO) koordinálja.
Az első magyar nyelvű IPCC anyag az Aline Kiadó és a Védegylet gondozásában jelent meg 2005-ben, „Éghajlatváltozás a világban és Magyarországon” címmel. A könyv értékét növeli, hogy számos hazai szakértő közreműködésével, részletesen tárgyalja az éghajlatváltozás hazai vonatkozásait is.
A napokban közzétett tanulmány a klímaváltozás első kérdéskörét, a „Természettudományos alapokat” tekinti át. Ezt április illetve május elején további két kötet követi: „Hatások, alkalmazkodás és sérülékenység” valamint a „Klímaváltozás korlátozása” címen.
Az előbbi a helyben és nemzeti léptékben fenyegető kockázatokat és kihasználható előnyöket foglalja össze, míg az utóbbi kötet azt mutatja be, hogy milyen technológiai és gazdasági eszközökkel lehetne lefékezni, majd megállítani a melegedés folyamatát. Az IPCC 2007-es információfolyamát novemberben egy mindezt összefogó, döntéshozói szempontú Szintézis Jelentés zárja le.
Néhány érdekes tény a jelentésből:
A szén-dioxid légköri koncentrációja 1750-től 2005-ig 280 ppm (milliomod térfogat rész) körüli értékről 378 ppm-re nőtt. Ez az érték messze meghaladja az elmúlt 650 ezer év átlagértékét, amely 180-300 ppm között alakult. A metán légköri koncentrációja az ipari forradalom előtti időszak 715 ppb értékéhez képest 1990-es évekre 1732 ppb-re nőtt, 2005. pedig már elérte az 1774 ppb-t. Ez az érték is messze meghaladja az elmúlt 650 ezer év átlagát, amely 320-790 ppb között volt. Míg a szén-dioxid és a metán esetében elmondható, hogy az 1990-es évektől gyorsuló ütemben nő a légköri koncentrációjuk, a nitrogén-oxidok légköri koncentrációja az 1980-as évektől viszonylag stabil ütemben emelkedik. A 18. század közepétől 2005-ig 270 ppb-ről 319 ppb-re nőtt. Az utóbbi száz évben a felszín közelében a levegő hőmérséklete 0, 74 Celsius fokkal emelkedett. Az 1961 óta zajló óceáni mérések alapján kimutatták, hogy a melegedés az óceánok felső, legalább 3 kilométeres rétegében is szembetűnő, ami – a szárazföldi jég egy részének olvadásával együtt – a 20. század folyamán 17 centiméterrel emelte a tengerek szintjét. 1961 és 2003 között a tengerszint emelkedési üteme átlagosan 0, 18 centiméter volt évente, de ez az ütem 1993 és 2003 között felgyorsult, így átlagosan évi 0, 31 centiméter lett.Az 1978 óta rendelkezésre álló műholdfelvételek alapján kimutatták, hogy az északi tengerek jégtakarója tízévente mintegy 3 százalékkal kisebb területre zsugorodik, sőt a nyári időszakban ez a csökkenés eléri a 7 százalékot. Hasonló a helyzet az északi féltekén a permafroszt (állandóan fagyott talaj) kiterjedésével is: 1900 óta mintegy 7 százalékkal csökkent a permafroszt területe, de tavasszal ez az érték elérheti a 15 százalékot is. A 20. század elejétől a csapadék egyértelműen növekedett Észak-Európában, mindkét amerikai kontinens keleti partjainál, valamint Ázsia északi és középső térségeiben. Ezzel szemben, szárazabbá vált az éghajlat a Szahel övezetben, a Földközi-tenger térségében, Afrika és Ázsia déli vidékein. A tengerfelszín hőmérséklete és a hótakaró változásai nyomán módosult a mérsékeltövi általános légkörzés.Mi várható?
A jövőre vonatkozó prognózisok szerint Földünk átlaghőmérséklete 1, 0 és 6, 3 Celsius fok közötti mértékben melegedhet attól függően, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésből milyen határok közötti üvegház-gáz kibocsátás következik be. A jelentés szerint amennyiben az üvegházhatású gázkibocsátás szintje megállna a 2000. év szintjén, a felmelegedés üteme akkor is legalább 0, 1 Celsius fok lenne évtizedenként. A jelentés szerint 2090-es évekre – a jelenlegi trendet figyelembe véve – a 20. század végi értékhez képest 0, 18 – 0, 6 méterrel emelkedhet a világtenger szintje. A felső értékhatár ugyan kisebb, mint a korábbi jelentésben közölt érték, de nem szabad elfelejteni, hogy a vízszintemelkedés még évszázadokkal a légköri hőmérséklet remélt valamikori stabilizálódása után is folytatódni fog. A szárazföldi valamint a tengeri jégborítás tovább csökken. Gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási viszonyok: nagy erejű viharok, hirtelen lezúduló csapadék, hőhullám várható. Új eleme a jelentésnek az a megállapítás, hogy az óceánok vize eddig 0, 1 pH értékkel savasabbá vált, s a forgatókönyvek további 0, 1-0, 4 pH eltolódást valószínűsítenek.Az angol nyelvű jelentés az IPCC honlapján >>
Kapcsolódó cikkeink:
Mit hoz a klímaváltozás itthon? Elkészült a világ vízszegény területeinek térképe Afrikát veszélyezteti leginkább az éghajlatváltozás Mit tehetek személy szerint én az éghajlatváltozás ellen?