Készülődés a világvégére

A norvég kormány a napokban mutatta be annak a magbunkernek (Spitzbergák Nemzetközi Magbunker) terveit, amely az Északi-sark közelében, a Spitzbergák szigetcsoporton, egy hegy belsejében, 120 méter mélységben épül. A munkálatok márciusban kezdődnek a norvég kormány csaknem ötmillió eurós anyagi támogatásával, és a tervek szerint 2008-ban már fogadják is az első magszállítmányokat.

Mint arról a National Geographic Online már korábban beszámolt, az ötlet alapvetően nem új: a norvég kormány már a nyolcvanas évek elején felvetette, hogy létre kellene hozni a Norvégiához tartozó Spitzbergák szigetcsoport valamelyik jéghegyében egy olyan „terménybankot”, ahol a létező összes növényfajtának az egyedeit összegyűjtenék, és mindenféle külső hatástól megóvnák.

Az ötletet végül elvetették, mivel a szigetcsoporthoz könnyen hozzáférhetett a Szovjetunió is. Márpedig a szovjetek kiszámíthatatlansága miatt a norvég kormány semmiféleképpen nem kockáztathatta meg egy költséges „terménybank” létrehozatalát.

A Szovjetunió felbomlásával azonban újból esély nyílt rá, hogy egy esetleges katasztrófa túlélői számára átörökítsék azokat a hasznos növényfajokat, amelyek számunkra a természetes táplálék zömét kiteszik. A norvég kormány így újból elővette az aktát, leporolta, és úgy tűnik, hamarosan elkészül a nem éppen mindennapi építmény.

A modern Noé bárkája

Mivel a bunkert nem őriznék, úgy tervezik, hogy az egy méter vastag betonfal, légkamrák és légnyomásálló ajtók maximális védelmet nyújtsanak a külső hatásokkal szemben. A tárolt növények jelentős részét manapság már nem termesztik, ám a kutatók minden növényfajt „megörökítenének”.

Ahhoz, hogy a terménymagok „mindent” túléljenek, elsősorban hidegre, hozzávetőleg mínusz 18 Celsius fokra van szükség. A Spitzbergák pedig megfelel ennek a feltételnek, ugyanis ha a hűtőberendezés leáll, a magvak akkor is több évtizedig életképesek maradnak, egyes fajták pedig akár száz évig is élhetnek mindenfajta emberi közreműködés nélkül. Előzetes számítások szerint legrosszabb esetben, ha a déli- és az északi-sarki jégtakaró elolvad, a kiválasztott hely még 200 év múlva is a szárazföld része lesz.

A leendő „gabonabank” a ma már létező „magbankokból” szerzi be a magokat. Ilyen takarmánybank nem csak a fejlett országokban létezik. Épült már Mexikóban, Szíriában, de Nigériában is, ám biztonságosság szempontjából messze elmaradnak a most megépítendő mögött. A kiöregedett hűtőrendszer vagy a nem megfelelő biztonsági előírások miatt, ma már igen sok „terménybankot” a nem biztonságos kategóriába sorolnak.

Csak végszükség esetén nyitnák meg

A magbankot a Föld növényvilágának változatossága felett őrködő alap, a Global Crop Diversity Trust működteti majd. Az Spitzbergákon tárolt mintegy három millió növényi magmintához csakis végveszély esetén nyúlhatnak hozzá: akkor, amikor az összes többi „terménybank” valamilyen oknál fogva már megsemmisült.

Cary Fowler, a GCDT titkára a BBC News-nak elmondta: „A bunker egyik fontos funkciója, az „aranytartalék” jellege, hiszen például a Fülöp-szigeteken nemrégiben egy tájfun következtében megsemmisült az egész készlet, és ilyesmi bármikor előfordulhat akármelyik magbankkal.”

Világszerte egyébként hozzávetőleg 1300 ilyen terménybank létezik, amelyekben összesen 6 millió növényfajtát tárolnak, amelyeknek nagy szerepe lehet a későbbiek folyamán a biodiverzitás fenntartásában.