A „vörös Napóleon”

Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij 1893. február 16-án elszegényedett nemesi családban született. A gimnázium után katonai iskolába került, ahonnan 1914-ben közvetlenül a frontra vezényelték.

Alig egy évet harcolt a németek ellen, amikor fogságba került. Bátorságának és éberségének köszönhetően azonban két év múlva sikerült megszöknie, és hazatérnie Oroszországba.

Az 1930-as években fényes katonai karriert befutott Tuhacsevszkij, akit a hétköznapokban csak „vörös Napóleonként” emlegettek, 1937-ben az ún. „csisztka”, azaz a tisztogatás áldozatává vált. 1937. május 22-én a hadügyi népbiztoshelyettest Sztálin parancsára szovjetellenes tevékenység és trockista szervezkedés vádjával letartóztatták.

Az 1937 júniusában megtartott „katonai összeesküvők” perében a Szovjet Legfelsőbb Bíróság Tuhacsevszkijt az ellene felhozott vádakban bűnösnek találta, lefokozta és golyó általi halálra ítélte. A korszak legfiatalabb marsallját hivatalosan 1957-ben rehabilitálták.

Az 1995-ben napvilágra került elnöki és KGB archívumi adatok szerint Sztálin utasítására 1935 és 1938 között mintegy másfél millió, különböző társadalmi csoportokból származó embert tartóztattak le, melyek közül 684 ezret ki is végeztek.