Gangesz: a hinduk elképesztően koszos szent folyója
Ma fejeződik be a Kumbha-mela, a 45 napos hindu ünnep, melynek során becslések szerint mintegy 60-70 millió ember merítkezett meg a Gangeszben. A mintegy 2500 kilométer hosszú szent folyó viszont ma már leginkább egy szennyvízcsatornára hasonlít.
A Gangesz völgyében (a Hindusztáni-alföldön) él az ország lakosságának közel 40 százaléka, vagyis mintegy 450 millió ember. Így nem csoda, ha ez a hatalmas tömeg komoly környezeti terhelést jelent a folyónak.
A lakossági és az ipari szennyvíz nagyrészt tisztítatlanul jut a folyóba, a hulladékról nem is beszélve. A helyzetet súlyosbítja, hogy a folyón épült gátak és az öntözéshez elvont víz miatt a növekvő szennyezőanyagot egyre kisebb mennyiségű víznek kell elvezetnie. Mindezek ellenére a folyó menti települések ivóvizük 70 százalékát közvetlenül a folyóból nyerik.
Habár a folyó mezőgazdasági és vízellátási szempontból nagyon fontos az ország számára, alig védi törvény a szennyezéstől. Még az áramtermelésre felhasználható mennyiséget sem szabályozzák törvények.
Az emberek viszont a szívükön viselik a szent folyó sorsát. A Gangesz völgyében néhány év alatt mintegy száz parasztasszony lett öngyilkos a folyó pusztulása miatt. A zarándokok énekükben hosszú életet kívánnak a Gangesznek.
„Ez eddig még soha nem történt meg: a Gangesz közepén derékig ér a víz” – mondta az egyik zarándok idén a Corriere della Sera című olasz napilap riporterének. A zarándokok tömeges öngyilkossággal való fenyegetőzése miatt az alláhábádi hatóság megnyitott két zsilipet, a helyzet ugyan javult, hosszú távú megoldásnak azonban nem elég.
Idén 60-70 millió zarándok érkezett az ünnepre
A 45 napos ünnepet 12 évente rendezik meg India négy fontos szent helyén: Prajágban (Allahabad), Haridvarban, Naszikban és Uddzsainban. A négy szent helyszínt a hiedelem szerint a démonok és a félistenek harca során a halhatatlanság lecsöppenő nektárja jelölte ki.
Kumbha-mela nem csak a szent emberek ünnepe, de a hétköznapi, vallásos hitüket gyakorló emberek is elmennek, hogy tiszteletüket fejezzék ki istenségük előtt. Idén a hatóságok szerint mintegy 60-70 millió zarándok vett részt az ünnepen.
A Kumbha-mela idejét a Jupiter és a Nap asztrológiai helyzete alapján határozzák meg. Prajágban (Allahabadban) a Kumbha-melát január-februárban tartják, amikor a Jupiter a Bika jegyében van, a Nap pedig átlép a Baktérítőn. Haridvarban április-májusban tartják meg ezt az ünnepet, amikor a Jupiter a Vízöntőben, a Nap pedig a Nyilasban van. Naszikban július-szeptemberben hónap a Mela ideje. Ekkor a Jupiter és a Nap is az Oroszlánban van. Uddzsainban az összejövetelre május-júniusban kerül sor, amikor a Jupiter a Skorpióban, a Nap pedig a Nyilas jegyében áll.
A Kumbha-mela mindössze egy hónapig tart, míg a Nap áthalad az állatöv bizonyos jegyén. A hónap során vannak fontos, kiemelt fürdőző napok, az ekkor végzett fürdőzés különösen kedvezőnek számít.
Kumbha-mela: a félistenek és a démonok harca
A hiedelem szerint a félistenek (dévák) és a démonok (aszurák) egyszer fegyverszünetet kötöttek, hogy a tejóceánból kiköpüljék a halhatatlanság nektárját (amrita). Ezt Visnu tanácsolta a félisteneknek, akik felett a démonok egyre nagyobb hatalmat kezdtek gyakorolni, és félő volt, hogy elveszítik az univerzumot irányító pozícióikat.
A köpülés közben tizenhárom dolog jött létre az óceánból. Először hatalmas mennyiségű méreg (haláhala) keletkezett, amely a Földön élő összes embert el tudta volna pusztítani. Sivát hívták segítségül, aki megitta s a torkában tartotta a méregóceánt. A méregtől Siva torka kékké vált, s ettől kezdve Nilakantának (kéktorkú) is nevezik.
A köpülés eredményeként jött létre még a sanka (kagylókürt), egy szurabhi tehén, egy Uccsaisravá nevű ló, az Ajrávata nevű elefánt, aki később Indra hordozó állata lett, egy Kaustubha nevű drágakő, a paridzsáta virág, egy apszará (ledér hölgy a mennyei bolygókon), Csandra (a Hold), és Laksmí, a szerencse istennője, valamint Varuní, az ivás istennője. Végül megjelent Dhanvantari, az istenek orvosa, Visnu részleges inkarnációja, kezében a halhatatlanság nektárját tartalmazó korsóval.
A félistenek a nektárt Brihaszpatira, Szúrjára, Csandrára és Szánira bízták, akik elfutottak vele, de a démonok üldözni kezdték a négy félistent. Az üldözés 12 évig tartott.
Ezalatt a démonok és a félistenek bejárták az egész univerzumot, s közben nektárcseppek hullottak a Földre Haridvarnál, Prajágnál, Udzsainnál és Nasziknál. Egy másik változat szerint a démonok ellopták a nektárt tartalmazó korsót, és amikor harcolni kezdtek érte egymással, a négy csepp nektár lehullott az így szentté vált négy helyre.
Végül a démonok megszerezték a nektárt, s harcolni kezdtek egymás között, hogy ki igyon belőle először. Ekkor viszont hirtelen megjelent Mohiní (Visnu részleges inkarnációja), az univerzum leggyönyörűbb hölgye. A démonok mind megzavarodtak szépségétől, és úgy döntöttek, hogy rá bízzák, ki kapja meg a nektárt. Mohiní tudta, hogy a démonok teljesen alkalmatlanok a nektár elfogyasztására, ezért becsapta őket, s az összes nektárt a félisteneknek osztotta ki.