A verduni vérszivattyú

1916 elején a németek a stratégiai szempontból fontos Verdun körüli erődrendszer elleni támadás mellett döntöttek. Nem feltétlenül az erődítményt akarták elfoglalni, sokkal inkább a franciák elszánt ellenállását szerették volna megtörni és felmorzsolni. A németek maximálisan biztosak voltak a győzelmükben.

Falkenhayn tervei alapján a németek északról támadták meg Verdunt, ahol 6, 5 német hadosztállyal szemben 3 francia hadosztály sorakozott fel. A központi hatalmak magabiztosságát erősítette a tűzerőfölényük is: a német lövegek száma ötszöröse volt a franciákénak.

1916. február 21-én megindult a németek támadása, mely során 8 óra alatt 10 km széles frontszakaszon 3 km mélyen hatoltak be. Ezt követően azonban nem úgy alakult az események folyása, ahogyan azt a németek eltervezték, Joffre francia tábornok ugyanis erősítést hívott.

1916 áprilisában a németek már presztízskérdést csináltak az erőd bevételéből, így még véresebb küzdelem vette kezdetét az ellenséges csapatok között. A decemberig elhúzódó harcokban 550 ezer francia és 450 ezer német katona lelte halálát. Nem véletlenül nevezték a Verdun körüli harcokat verduni vérszivattyúnak.

Galántai József történész szavait idézve: „Győztes nem volt, csak legyőzött, de morális sikert a franciák értek el. Ők ugyanis megvédték a várost, a németek viszont nem tudták elfoglalni…Falkenhayn stratégiai koncepciója Verdunnél kudarcot szenvedett.”