A fagy végzett a Neander-völgyi emberekkel?

A szakemberek szerint a Neander-völgyi ősemberek mintegy 35 000 éve haltak ki Európa legtöbb vidékén. A nemrég napvilágra került új adatok alapján az Ibériai-félsziget déli részén lévő utolsó ismert menedékhelyükről valószínűleg mintegy 24 000 éve pusztította ki őket egy hideg időszak.
Az új kutatási eredményekről spanyol szakemberek és a Gibraltári Múzeum tudósai számoltak be a Quaternary Science Reviews folyóiratban. Azt állítják, hogy egy hőmérséklet-csökkenéssel járó klímaváltozás feltehetőleg szárazságot okozott, amely miatt a még életben maradt Neander-völgyiek elvesztették édesvízforrásaikat és kipusztultak azok az állatok is, amelyekre vadásztak.
A Baleári-szigetek melletti tengerfenékfúrásokból nyert üledékmagok arról tanúskodnak, hogy a tengerfelszín átlaghőmérséklete 8 °C-ra süllyedt. A napjainkban mért felszíni hőmérséklet ugyanezen a vidéken 14 és 20 °C között változik. Ezenkívül fokozott mennyiségű homok rakódott le a tengerben, és a tengerbe torkolló folyók vízmennyisége is csökkent.
Az ősmaradványok alapján a Neander-völgyiek (Homo neanderthalensis) úgy 350000 éve jelentek meg. Ezek a zömök, erős testfelépítésű vadászok elterjedésük csúcspontján nagy területen fordultak elő: nyugaton Britanniától és az Ibériai-félszigettől délen a mai Izraelig, keleten pedig Üzbegisztánig. Saját fajunk, a Homo sapiens Afrikában alakult ki, és hozzávetőleg 40000 éve szorította ki a Neander-völgyieket Európából.
Az utolsó jégkorszak idején a Neander-völgyiek az Ibériai-félszigeten találtak menedéket, ahol még több ezer évig éltek, miután Európa többi részéről már kipusztultak. A korábbi jégkorszakokat helyi „szigeteken” vészelték át, és újra szétszóródtak, amikor a körülmények jobbra fordultak. Az utolsó jégkorszakot azonban több gyors és jelentős klímaváltozás jellemezte, amely 30000 éve érte el tetőpontját.
Úgy tűnik, az Ibériai-félsziget déli része védelmet nyújtott a legrosszabb környezeti hatások ellen, de úgy 24000 éve a körülmények ott is leromlottak. A lehűlést okozhatták a Föld Naphoz viszonyított helyzetének ciklikus változásai, az ún. Milankovitch-féle ciklusok. A rossz körülményeket tovább rontották a Rhone völgyén végigsüvítő dermesztő sarkvidéki szelek, valamint a Szahara felől északra áramló levegő, ami szintén hozzájárult a Földközi-tenger lehűléséhez ezen a vidéken. Ezekhez a gyors változásokhoz már a szívós Neander-völgyi ősemberek sem tudtak alkalmazkodni. Utolsó ismert menedékhelyük, a gibraltári Gorham-barlang volt.