Lev Tolsztojt kiközösítette az ortodox egyház

1828 nyarán Tula közelében orosz nemesi családban született Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a 19. századi orosz irodalom egyik legismertebb alakja. A 9 évesen teljes árvaságra jutott fiút apja rokonai nevelték fel.

A kazányi egyetemen kezdetben keleti nyelveket tanult, majd rövid időn belül jogra váltott, 1847-ben azonban abbahagyta tanulmányait. A krími háborúban is harcolt Tolsztoj a Szevasztopoli történetek című művével szerzett magának ismertséget. „Van valami, amit sokkal jobban szeretek a vagyontól: a hírnevet”- írta naplójában Tolsztoj az 1850-es évek közepén. Ezt követően szinte kétévente rukkolt elő komolyabb irodalmi alkotással.

A fanatikus vegetáriánus hírében álló Tolsztoj A háború és béke, valamint az Anna Karenina című monumentális regényeivel a legolvasottabb orosz íróvá vált. A nagy sikerek után azonban egyre inkább befelé fordult, és 1881-től filozófiai illetve vallásos kérdések kezdték foglalkoztatni. A felebaráti szeretetet hirdető Tolsztojt furcsa viselkedése és a hitről szóló írásai miatt egyre többen őrültnek vélték.

Tolsztoj a Feltámadás című regényében megfogalmazott egyházellenes tanaival olyannyira felháborította az orosz ortodox egyházvezetést, hogy az 1901. február 22-én kitagadta az egyházból. Könyvében Tolsztoj tagadta Krisztus feltámadását, Mária szeplőtelenségét, valamint az úrvacsora szentségét.

Az élete utolsó két évtizedében az egyházzal, valamint a rendőrséggel is konfliktusba keveredett Tolsztoj, 1910 novemberében az asztopovói állomáson egyik lánya és orvosa kíséretében tüdőgyulladásban hunyt el.