A transzplantáció kezdetei

1861. február 23-án Pécsett született Ullmann Imre, a transzplantáció úttörője. A ciszterciták által fenntartott főgimnázium elvégzése után a kiváló tanuló hírében álló Ullmann a bécsi egyetem orvostudományi karán folytatta tanulmányait.

Párizsban Pasteur, Bécsben pedig Exner professzor mellett szerzett gyakorlati tudásának köszönhetően elismert sebész vált belőle. Az Ausztriában Ullmann Emerich-ként befutott doktor elsősorban transzplantációs kísérletekkel foglalkozott. A bécsi élettani intézetben 1902-ben elsőként hajtott végre állaton sikeres szervátültetést. A sebész egy kutyán lefolytatott műtét során a vesét a nyaki erekbe varrta be. Később egy kecskén is végzett transzplantációt, azonban az állat testéből kilökődött a kutyavese.

Ullmann egyik kortársa, Alexis Correl lyoni orvos által alkalmazott érvarrat-technikának köszönhetően az 1910-es évek elején nőtt a veseátültetéssel próbálkozó műtétek száma. Az első világháború kitörése azonban megakasztotta a további kutatásokat. Az első sikeres, emberek közötti veseátültetést 1954-ben Bostonban végezték el egy ikerpáron.

Magyarországon az első veseátültetést a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. számú Sebészeti Klinikáján – Petri Gábor irányítása alatt – Dr. Németh András hajtotta végre, azonban a műtét nem volt sikeres. Az újabb veseátültetésre tíz évet kellett várni. 1973-ban a miskolci kórházban Pintér József, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen pedig Perner Ferenc próbálkozott transzplantációval.

Napjainkban Magyarországon négy helyen végeznek veseátültetést: Debrecenben, Pécsett, Budapesten és Szegeden.