Pavlov és kutatásai

1936. február 27-én Leningrádban elhunyt Ivan Petrovics Pavlov orosz fiziológus, aki - többek között - a feltételes reflex leírásával szerzett magának világhírnevet. Kutyákkal folytatott kísérletei során a feltételes reflex pszichés és általános szabályait vizsgálta. Kutatásának eredményeit 1903-ban egy madridi konferencián ismertette.
1849 szeptemberében a közép-oroszországi Rjazanyban született Ivan Petrovics Pavlov, aki elsősorban a fiziológia területén szerzett érdemeket. Sokgyermekes papi családban nevelkedett, így nem csoda, hogy a családi hagyományokat követve először teológiát tanult, majd saját útjára lépve, 1870-től a Szentpétervári Egyetemen kémiát és élettant hallgatott.
Az 1883-ban ledoktorált Pavlov pályája kezdetén több elismert specialistánál is képezte magát, így a szív-és érrendszerrel foglalkozó Carl Ludwignál, valamint a gyomor-és bélrendszer kérdéseit kutató Rudolf Heidenhainnál.
Pavlov az emésztés területén folytatott önálló kutatásokat. Az Orvosi Akadémia Kísérleti Orvostudományi Intézetének professzoraként számtalan fontos publikációt tett közzé a gyomor-és nyálmirigyek működésével kapcsolatban, valamint ezirányú kutatásai vezették el a feltételes reflex elvének megfogalmazásáig is.
A humánus állattartó hírében álló Pavlov a kutyák számára az etetést mindig egy csengővel jelezte, így az állat a hangjelzést az evéssel társította Miután berögzült a kutyába az étel-csengőszó kapcsolata, már maga a csengőhang is kiváltotta az állatnál a fokozott nyáltermelést.
Pavlov eredményeit és hatalmas tudását igazolja, hogy 1904-ben az emésztés élettanával foglalkozó kutatásaiért élettani Nobel-díjat kapott. A világhíres fiziológus, aki a szovjet kormányzattól is rengeteg kitüntetést begyűjtött, 1936. február 27-én Leningrádban hunyt el.