A kegyetlen diktátor halála

1953. március 5-én az éjszakai órákban, 74 éves korában agyvérzésben elhunyt Joszif Visszarionovics Sztálin, a 20. század egyik legkegyetlenebb diktátora. Sztálin bebalzsamozott holttestét 1953. március 9-én óriási embertömeg jelenlétében Lenin mauzóleumában helyezték örök nyugalomra.
A szegény grúz családból származó Joszif Visszarionovics Sztálin, akit eredetileg Dzsugasvilinek hívtak, már fiatalkorában tagja lett a kommunista mozgalomnak. A hatalomba Lenin árnyékában felkapaszkodó Sztálin szépen lassan építgette személyi diktatúráját.
Vlagyimir Iljics és Sztálin közti munkatársi viszony, valamint a személyes kapcsolat 1923-ban végérvényesen megromlott. Az 1922-ben pártfőtitkárrá megválasztott Sztálin súlyosan megsértette Lenin feleségét, Nagyezsda Krupszkaját, és egyre kendőzetlenebbül küzdött a politikai hatalomért. A Sztálin valódi énjét felismerő Lenin politikai végrendeletében óva is intett mindenkit a grúztól, de ekkor már késő volt.
Sztálinból rövid időn belül rettegett diktátor vált, olyan, aki nemcsak második feleségét kergette az öngyilkosságba, nem csupán gyermekei sorsát nyomorította meg, hanem tényleges és vélt politikai ellenfeleivel is kegyetlenül leszámolt. Nem volt év, hogy valamelyik befolyásos politikus nem váljon áldozatává. Sztálin mindenhol rábukkant az „ellenségekre”.
A terror utolsó állomása volt az orvosper. Sztálin első lépésként leváltotta Vinogradovot, a hozzá mindig is lojális magánorvost, mert az azt találta javasolni a diktátornak, hogy az előrehaladott agyér-szklerózisa miatt vonuljon vissza a politikától.
1952-ben számtalan orvosprofesszort tartóztattak le vagy vetettek börtöne. Az orvosperek valószínűleg tovább folytatódtak volna, ha Sztálin 1953. március 5-én az éjszakai órákban agyvérzésben nem halt volna meg.
A Moszkvától mintegy 70 kilométerre található kuncevói dácsájában tartózkodó diktátor 1953. március 2-án egy tivornyázást követően lett rosszul. A magatehetetlenül fekvő emberre testőrei találtak rá. A pártvezetés tagjai, Berija, Malenkov, Hruscsov és Bulganyin azonnal riasztották az orvosokat, a diktátor azonban már menthetetlen volt. Élete utolsó napjait szinte végig kómában töltötte.
A 20. század egyik legkegyetlenebb diktátorának bebalzsamozott holttestét 1953. március 9-én – óriási tömeg jelenlétében – a Lenin-mauzóleumban helyezték örök nyugalomra.