Két jelölt, egy trón

1439 októberében Habsburg Albert magyar király vérhas-járvány áldozatává vált. A halála után a trónutódlás kérdése tisztázatlan volt, ezért a hatalomért komoly harcok bontakoztak ki.

Luxemburgi Zsigmond király lánya, az özvegy királyné körül kialakult udvari csoport a várandós Erzsébet leendő gyermekét kívánta a trónon látni, míg az ellenpárt küldöttei 1440. március 8-án a Jagelló házból származó 16 éves III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a megüresedett magyar trónra.

A helyzetet tovább bonyolította, hogy két hónapos gondolkodási idő után Ulászló akkor fogadta el a magyar rendek feltételeit, amikor V. László már a világra jött, és törvényes koronázása is megtörtént. Az udvari párt tagjai ezt követően abban bíztak, hogy a szabályosan lezajlott beiktatásba az ellenpártiak is belenyugszanak. Ez azonban nem így történt.

1440. június 29-én a magyar rendek érvénytelenítették a csecsemő megválasztását, és július 27-én Székesfehérvárott királlyá koronázták a lengyel jelöltet. Az ország egysége azonban ezt követően sem állt helyre.

I. Ulászlóként magyar trónra került lengyel király rövid ideig élvezhette hatalmát: 1444. november 10-én a várnai csatában életét vesztette. Ezután Magyarországon újra megerősödtek a hatalmi harcok, melyek Hunyadi Mátyás trónra kerülésével csillapodtak le.